Vámpírokkal feketén-fehéren

Tihanyi Ákos: Fantasztikus dolog! Nagyon sok munkát és energiát fektettünk a három hónapos felkészülésbe, illetve minden előadásba. Magyarországon nem megszokott, hogy egy darabot ilyen sokszor előadjon egy társulat, általában ötször visznek színpadra egy-egy darabot. Ehhez képest mi negyvenkétszer álltunk a közönség elé. Hozzáfűzném, hogy számomra ez volt a negyedik Vámpírok Bálja előadássorozat, így sok újdonságot maga a darab nem tartogatott számomra, maximum annyit, hogy most magyarul adtuk elő.

Baranya Dávid: Rendkívüli az érzés több okból is. Először talán azért, mert először játszottam musicalben. Nagyon élveztem minden percét, jó volt ilyen nagyszabású produkcióban szerepelni. Maga a műfaj is nagyon megtetszett. Rengeteget tanultam, fejlődtem, és jó volt estéről estére átélni a nézők, rajongók szeretetét. Másrészt maga a lehetőség volt különleges, hogy egy színpadon játszhattam Tihanyi Ákossal. Sokat köszönhetek neki, mindig támogatta, segítette munkámat. Öröm volt vele együtt dolgozni.

Kaptatok-e személyes visszajelzést teljesítményetekkel, illetve munkátokkal kapcsolatban? ihanyi Ákos: Abszolút! A közönségtől feltétlenül! Elég ritka Magyarországon, hogy majd minden este állva tapsoljon közel 1000 ember. Erre mondjuk azt, hogy ezért csináljuk! A néző kapja meg azt, amiért jött, szórakozzon! Ha úgy érzi, nevetnie kell, hát nevessen, ha sírni szeretne, tegye azt! A lényeg az, legyen az estéje egy élménnyel gazdagabb. Én úgy érzem, hogy ennek eleget tettünk, máskülönben nem lehetett volna a darab ilyen sikeres.

Baranya Dávid: Annyit tennék hozzá, hogy szerencsére a média is hasonlóképpen vélekedett, mint a nézők, hiszen írtak rólunk, cikkeztek a darabról. Hírül vitték az országban, milyen látványos, nagyszabású a produkció. Azonban nem szabad megfeledkezni a rajongókról sem, akik az előadások után vártak ránk, elhalmoztak a szeretetükkel és vitték hírünket családjuknak, barátaiknak.... például tegnap beszéltem egy hölgygyel, aki huszadik alkalommal látta a darabot…

Mielőtt elkezdtetek volna együtt dolgozni, tudatok-e egymás munkásságáról?

Tihanyi Ákos: Persze! Én tudtam, ki ő! Amikor a válogatásra jött – amelynek lebonyolításában én is szerepet kaptam –, pontosan tudtam, ő Baranya Dávid a Megatáncból, ami fantasztikus műsor volt. Nagyon sajnálom, hogy az én időmben – mert van közöttünk legalább tíz év – nem volt ilyen lehetőség. Nekem nem adatott meg, hogy hasonló tv-műsorban szerepeljek, és táncosként szert tegyek ilyen népszerűségre. Fantasztikus dolog...

Baranya Dávid: Ákos nevét először egyik barátom, Barczi Laci említette egy készülő koreográfia kapcsán. Legközelebb már csak a castingon hallottam róla, de akkor már személyesen is találkozhattunk. Neki köszönhetem, hogy egyáltalán részt vehettem a válogatáson, mivel másfél órát késtem.

Tihanyi Ákos: Igen. Dennis Callahan, a koreográfus vezette a próbatáncot. Mondtam neki, hogy Dávidot, muszáj beengednie. Igaz, késett egy turné miatt, de őt látnia kell, mert pontosan tudtam, hogy ez a szerep tökéletes neki. Tudtam, hiszen párszor már játszottam ezt a darabot, és a figura pont olyan volt, mint Dávid!

Hogyan kezdtétek el a közös felkészülést ?

Tihanyi Ákos: Sokat próbáltunk! A munkát megkönnyítette, hogy profi partnert kaptam. Nagyon szeretek profikkal dolgozni, és Dávid az! Ezt nem lehet megtanulni, valaki vagy ilyennek születik, vagy nem. Vele nagyon könynyen ment a munka, volt egy-két partnerem a külföldi előadásokon, de bátran kijelentem, mind közül magasan ő a legjobb!

Hogyan kezdtétek el?

Baranya Dávid: Nem éreztem semmi nehézséget, mert kezdettől jó kapcsolat, mondhatni baráti viszony alakult ki köztünk, és ez nagyon megkönnyítette a közös munkát. …

Tihanyi Ákos: Pontosan! Ha ez nincs, akkor hiányzik az alkotói légkör. Nem működik a közös munka! Örülök, hogy Dávid így fogalmazott. Maximálisan így érzem én is!

Baranya Dávid: Hatalmas volt a felelősség, mert már tudtam, kivel dolgozom együtt. Tudtam, hogy nem az első Vámpírok Bálja az életében, és azt is tudtam, hogy meg akarok felelni a feladatnak. Úgy gondolom, ez sikerült, de talán engem igazol a közönség is, mikor előadások végén állva tapsoltak nekünk!

A próbák és az előadások során voltak-e nehézségek az együttes munkában?

Baranya Dávid: Nehézség? Talán annyi, hogy el ne nevessük magunkat, ha becsúszik egy apró baki. Ezt nagyon nehéz volt megállni, mivel mindketten képesek vagyunk bármin jót mulatni!

Tihanyi Ákos: Többre magam sem emlékszem. Sajnos, én is olyan vagyok, hogy hamar elnevetem magam a próbákon. Na most ezt megállni …. Nagyon vigyázni kellett, mert ha mégis összejött, akkor a rendezőnek ebből mit sem volt szabad észrevennie .

Baranya Dávid: Minden ment a maga útján. Nem voltak eget verő hibák. Mindig megvolt az a szint, amit elvártak tőlünk. Nem teljesíthettünk 100% alatt, mert ha más nem is, de a rendező biztos észrevette volna!

Mit tiszteltek legjobban a másikban?

Tihanyi Ákos: Én szeretem a profikat! Az, hogy valaki ilyen fiatalon kiérdemelje ezt a jelzőt, figyelemre méltó. Azonban pár éves tapasztalattal a hátam mögött talán megtehetem, hogy ezt állítsam róla. De mondok példát, olyan nincs, hogy lazsálna, vagy ne teljesítsen 100%-on. Ő mindig ugyanúgy dolgozik, legyen bármilyen fáradt. Egyébként ez a műfaj, de mindegyik, ezt követeli meg, felmegy a színpadra és ő a táncművész! Ettől több nem is kell, de sokan a pályájuk végén sem jelenthetik ki magukról ugyanezt. Személyében egy őszinte, véleményét nem visszafojtó embert ismertem meg. Nem fél elmondani, amit gondol. Ha úgy érzi, valami nem stimmel, vagy nem áll össze, szól. Én ezt tisztelem benne!

Baranya Dávid: Nagyjából hasonló gondolatok jutnak eszembe Ákossal kapcsolatban, mint amit már elmondott. Amivel kiegészíteném, az a múltja. Tiszteletre méltó, honnan, hova jutott el, hogy fél Európa ismeri a nevét, tudják, ki Tihanyi Ákos, ki az a művész, koreográfus, aki mint ember is kivételes. Köszönök neki mindent!

A közeljövőben láthat-e benneteket a közönség újra együtt színpadon?

Tihanyi Ákos: Úgy hiszem, itt, a Magyar Színházban december 31-től január 13-ig, utána májusban. Az ősszel külföldre megyek pár hónapra. De reméljük a legjobbakat, bízunk benne, hogy pár rendező is látta a darabot, és gondolkodóba ejtettük őket!

Baranya Dávid: Én is remélem!

Tihanyi Ákos

A Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának elvégzése után egy évet dolgozott a Madách Színház tánckarában, majd külföldre szerződött. Dolgozott Németországban, Ausztriában, Hollandiában, és olyan darabokban vehetett rész, mint például a Gaudi, Chicago, Elisabeth, Fosse, Vámpírok bálja, Footloos, Wild Party musicalek. 2006 óta újból dolgozik itthon, de elsősorban koreográfusként. Eddigi munkái: Volt egyszer egy csapat, Producerek, Oltári srácok.

Baranya Dávid

Huszonegy éves táncművész. Versenytánccal és kortárs, modern tánccal egyaránt magas szinten foglalkozik. 2006-ban egy táncos-tehetségkutató versenyen (Megatánc) férfiak között a harmadik helyezést érte el. Dolgozott Svájcban, Németországban, Franciaországban, Kanadában, és olyan darabokban vehetett részt, mint például a Vámpírok Bálja, Bolero/Tabula rasa, Peer Gynt, Stílusok, Vivaldi: Négy évszak, Bolero.