Válaszokra vagy új kérdésekre van szükségünk?

Építgetjük az országot. A kérdés, hogy olyan lesz-e, mint szeretnénk. Somogyi Tibor illusztrációs felvételeA rendezvény egyik érdekessége az volt, hogy nemcsak a civil szféra, a társdalom kutatásával foglalkozó intézmények képviselői, hanem magas beosztású állami tisztségviselők is színt vallottak – tőlük szokatlan módon, mellőzve a „hivatalos álláspontokat”.

Martin Bútora, az IVO közvélemény-kutató intézet tiszteletbeli elnöke, Szlovákia egykori washingtoni nagykövete bevezetője után – melyben rámutatott Szlovákia specifikumaira az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott államokkal szemben – Miroslav Beblavý munkaügyi államtitkár vette át a szót. Az „Új kihívások a fáradt szlovák tigris számára” című előadása főképp azért volt tanulságos, mert kritikusan szólt az ország lehetőségeiről. A kormányt értékelve elmondta, sikerének kulcsa abban rejlik, hogy megértette az európaivá válás és a modernizáció fontosságát. Utóbbi lényegét abban látja, hogy a különféle reformok elindítása fontos lépés volt a közszféra korszerűbbé tétele terén. A NATO-hoz és az Európai Unióhoz történt csatlakozás a „katalizátor” szerepét töltötte be ebben a folyamatban.

Az államtitkár az ország jövőbeni fejlődésének három módját vázolta fel. Az első az „út a rövidlátók számára” elnevezést kapta. A szociális szférában ennek hatásai abban nyilvánulnának meg, hogy a mindenkori kormányok – koncepció hiányában – mindöszsze arra összpontosítanának, miképp oldják meg ideiglenesen például az egészségügyi ellátás vagy a szociális biztonság terén jelentkező pénzhiányt. További lehetőségként beszélt arról, mi történik akkor, ha az ország a „könnyelműek” útjára lép. Ez akkor következne be, ha a politikai vezetés képtelen volna a megújulásra, s így még jobban elharapózna a klientelizmus, a korrupció, s az ellenük folytatott küzdelemben megfeledkeznénk olyan alapvető fogalmakról, mint a szabadság. A lehető legjobb megoldásként a „hosszú távot” ajánlotta; tehát azt, hogy Szlovákiát olyan országgá tegyük, amelyből – mint mondta – „nemcsak elköltözni fognak az emberek, hanem vissza is térnek majd ide.”

„A jövőt ceruzával írják, nem tollal” – idézte az államtitkár Keatst, amivel arra utalt, hogy a jelenlegi állapotok ellenére sem dőlt még el, melyik úton indul tovább az ország. Az íreknek, a dánoknak, a finneknek vagy a spanyoloknak kell inspirálniuk bennünket, nem pedig az Amerikai Egyesült Államoknak, Kanadának vagy éppen Svájcnak, ahol politikai arrogancia dívik, és a reformok kapcsán például senkit sem érdekel a közvélemény. „A sajtónak, illetve a politikai pártok, mozgalmak körül tömörülő értelmiségieknek kell nyomást gyakorolniuk az olyan politikusokra, akik még hajlíthatók” – vonta le a végkövetkeztetést.

Hogy vannak-e ilyenek a hazai nagypolitikában, nem derült ki, mint ahogy az sem, mit jelent „egyenlővé válni a többi európaival”.