Tróger-kávé

Bukit, a farkincátlan (illetve leégett farkú) macskát és a Csutkafül névre hallgató kotorékebet barátnőm, J. a Kökin találta. Illetve vette őket 100-100 forintért egy hajléktalantól. Buki ronda volt, mint az ördög öregapja, orsóformájú testét kopott szőrcsomók borították. A neve sem segített rajta, hiszen a buki amolyan ütésféle, amit a tornatanároktól kaptál annak idején. Nem olyan, mint a tockos vagy a hömi, a barackhoz sincs köze, valamilyen különös technikájú meglegyintés ez, már nem emlékszem pontosan. Csutkafülhöz pedig nem kell magyarázat, kész röhej volt az az állat, tépázott fején úgy meredezett a két hallószerv, mintha rosszul álcázott antenna lenne. J. mindenesetre nagyon szerette ezt a két dögöt, nem mozdult nélkülük sehová. Buki nyakában spárga, Csutkafül pedig egy kiszuperált csíkos sál végén lógott. A Havanna lakótelepen, ahol J. lakott, nem kis feltűnést keltett négyes fogatunk. Persze ritkán mentünk bárhová, még egyetemisták voltunk, döglöttünk a lakásban, és tanulás címén minden este alaposan felöntöttünk a garatra. Néha Csutkafülnek is jutott ital, különösképpen a sört szerette, Buki pedig, ha a kutya bezsongott kissé, az ágy alól szemlélte, mi is zajlik a nagyvilágban. Ám aztán mindig eljött a reggel, a keserű ébredés. És J.-nek nem volt konyhája, nem volt kávéfőzője, semmi. A sarki bódét látogattuk meg ilyenkor. El lehet képzelni egy kültelki lakótelep leglepattantabb italmérését. És minket, négyünket a pultnál. J. persze, akit ismertek már jól, egyből kapta a szokásosat (három deci bort), de ez nekem kissé túlzás lett volna. Bár a kávé, amit ott mértek, szintén annak bizonyult. Persze az első korty előtt kissé romantikusnak tartottam a helyzetet, mintha egy Tar Béla filmben lennék, aztán csak a Pszicho jutott eszembe. Egyszerűen nem ment le a torkomon az a lötty. Gondoltam, kipróbálom a dögökön. Buki csak beleszagolt, de ő amúgy sem szeretett semmi emberit, Csutkafül viszont rávetette magát a műanyag pohárkára. Ám az első lendületes nyalintás után akkorát prüszkölt, hogy azt gyönyörűség volt nézni. Na, gondoltam, megtaláltam azt a kávét, ami a kutyának sem kell.