Történelmet írnak a nők

Masszuda Jalal orvosnőnek minimális esélye sincs a győzelemre, de már az nagy dolognak számít, hogy jelöltetni merte magátReuters-felvételAfganisztán történetében először szavazhatnak a nők. Már akinek engedi a családja, vagy a mohamedán pap. A választási kampány javában zajlik. A választásokat október 9-ére – egyes források szerint október 7-ére – írták ki. A szavazók tizennyolc jelölt közül választhatják ki az ország elnökét. Köztük van a jelenlegi államfő, az Egyesült Államok által favorizált Hamid Karzai. Egyébként is őt tekintik a legesélyesebbnek.

Megfigyelők szerint eleve reménytelen vállalkozás volt Masszuda Jalal indulása, részint mert nő és a programja is érzelmekre alapozott abban az országban, ahol megkövesedett hagyományok szerint zajlik az élet. Orvosnőként az afgánok szívét akarja megnyerni, a szegénység ellen harcolna és valamennyi törzshöz, népcsoporthoz szól az utcai plakátokon.

Afganisztánban a választópolgárok jelentős hányada írástudatlan. Főként a nők, akiket az alárendeltségi viszony is akadályoz a voksolásban, népük ősi hagyományának szellemében ugyanis a férfi felsőbbrendű lény. „Az asszonyok elfogadják a patriarchális és a törzsi rendszert, mert ezek védelmet nyújtanak. Változtatni csak hosszas neveléssel lehet majd” – mondja a választás egyik szervezője. A több mint huszonnyolc milliós Afganisztán lakosságából vagy tíz és fél millió szavazhatna, köztük négymillió 148 ezer a nő. Akik elmennek voksolni, azok többségének fogalma sincs, hogy kit válasszon. Ebben az országban már az is gondot okoz, hogy egyáltalán feliratkozzanak-e a választói listára. Távolmaradási ok, ha a szavazás nem a lakóhelyen, hanem egy másik településen történik, oda ugyanis az asszonyt nem engedik el.

Az egyik faluban az asszonyok például azért nem jelentkezhettek a szavazólistára, mert a mollah, a mohamedán pap tudatta a családdal, hogy ilyesmire csak a mecsetben kerülhetne sor, ahová pedig nők be sem tehetik a lábukat. A napokban egy egykori menekült asszony kabuli újságnak küldött leveléből idézett a Corriere della Sera olasz lap: „Itt a nők hiába is akarnának szavazni. Már mindenkinek elmondtuk, aki a fővárosból ide jött, hogy a mollah nem engedi a nőket az urnák elé, erre bujtogatja a férjeinket.” Logar településen két fiatalasszony a tiltás ellenére feliratkozott, ezért azzal fenyegették őket, hogy a családból is elűzik. „Mi, nők nem mehetünk egyedül moziba, de még fagylaltozni sem. Éjszaka ki sem léphetünk a házból.”

Egyetemista lányok körében végzett felmérést egy olasz újságíró a választás nőpolitikai jelentőségéről. Egyikük így nyilatkozott: „Ez a választás történelmi esemény már csak azért is, mert alig három évvel a tálibok bukása után tanulhatunk, dolgozhatunk és talán a test börtönét jelentő ruhát, a burkát is levethetjük majd. Most már szavazhatunk is.” Meg kell jegyezni: a fanatikus muzulmán tálib rezsim uralma idején a lányok egyáltalán nem járhattak iskolába.

Arra a kérdésre, hogy szeretnék-e, ha egy nő irányítaná az országot, az egyik diáklány így válaszolt: „Bennünket kiskorunk óta engedelmességre nevelnek, arra, hogy feleségek, anyák, szolgálók legyünk, nem pedig az ország irányítói. Meg aztán a nőkből hiányzik az ehhez való gonoszság is.”