Szlovákiában és Magyarországon sem egyszerű új életet kezdeni

A társaság elsősorban azokra a nyugat-európai, jómódú munkavállalókra fókuszál, akik idegen országokban szeretnének élni, és legtöbbször évekre telepednek le. Néhány célországban viszonylag akadálymentes az ügyintézés, más esetekben azonban komoly nehézségekkel szembesülnek azok, akik új közösségeket keresnek, vagy szembesülnek a bürokráciával. A felmérésben az ENSZ, az OECD és más nemzetközi szervezetek adatait használták fel.

A nemzetközi statisztikák összesítésénél a következő adatokat vették figyelembe: mennyire nehéz (vagy éppen könnyű) a vízumszerzés, milyen drága az élet, milyen körülmények között talál valaki munkát, hogyan képesek beintegrálódni, valamint léteznek-e az országban külföldi munkavállalókból álló közösségek? Az angol nyelvtudás átlagos szintjét is figyelembe vették.

Világszinten a legrosszabbul Indonézia szerepelt, méghozzá utcahosszal – az ázsiai országba drága is beköltözni és különösebben a nyelvet sem beszélik. A sorban Japán, Litvánia és Szaúd Arábia következik.

Az európai országok negatív listájának ötödik helyén Szlovákia, a hatodikon Magyarország található. Szlovákiában kimondottan drága a vízum (146 fontnak megfelelő összeg), viszonylag alacsonyak a bérek és mindössze 5,9 százaléknyi külföldi munkavállalót tartanak számon. Különösen rossz értékelést kapott a szlovákiai munkaerőpiac – a listázott állásajánlatok száma lakosságarányosan a legrosszabb Európában. Az integrációt megnehezíti a hatóságok rugalmatlansága.

Magyarországon átlagosan 2,3 hónapig tart a vízumkérelmek feldolgozása, ami az egyik legrosszabb európai adat. Eközben az átlagbérek átszámolva Szlovákiánál is rosszabbak, de legalább alacsonyak a megélhetési költségek is – mutat rá a felmérés.

A lista másik végében Németország, Luxemburg és Svédország található, mint olyan államok, ahová a többi országgal összehasonlítva kifejezetten zökkenőmentes az átköltözés.