Szlovákia útja az ismeretlenbe

Hogy az 1989-ben a „gyengéd forradalommal” elindított folyamat 2004. május 1-én, az Európai Unióhoz történt csatlakozással ért véget, ma már sziklaszilárd tény. Milyennek látják a társadalomkutatók és a gazdasági szakemberek az ország további fejlődésének lehetőségeit? Sokan úgy tartják, hogy útja az „ismeretlenbe” vezet – minden attól függ, miképp oldjuk meg az új kihívásokat.

Az egyik ilyen nagy kihívás a globalizáció, melynek hatása egyre kézzelfoghatóbbá válik. Ennek tükrében változik a lakosság életstílusa és igényei, ám anyagi lehetőségeink még mindig korlátozottak, ami konfliktusokhoz vezet. A globalizáció számlájára írható az idegengyűlölet erősödése, illetve az intolerancia fokozott megnyilvánulása a közéletben és a politikában, de az ország orientálódásának is ez szabott irányt (NATO, EU felé).

Az életszínvonalban beállt változások közül ma a legszembeötlőbb az, hogy a „gazdasági növekedés” csak a társadalom egy nagyon szűk rétegét érte el, aminek a polarizáció lett az eredménye. Ez persze szociális feszültséghez vezet, mely csak akkor fog megszűnni, ha a lakosság többsége tudatosítja: a nyugat-európai életforma „meghonosodására” bizony még évtizedeket kell várni – de főképp dolgozni. A politikai és vállalkozói elit ennek érdekében annyit tehet, hogy áttekinthetőbbé, tisztábbá teszi a játékszabályokat, esélyegyenlőséget biztosít a piaci érvényesülés terén, és bizonyos területeken felszámolja az állam, illetve az általa működtetett nagyvállalatok egyeduralmát.

Társadalmi téren több olyan kérdés is megfogalmazódik, melynek megválaszolása egyre sürgetőbb. Az első az esélyegyenlőségről szól; arról, hogy a Szlovákiában született gyerekek ugyanolyan esélyekkel vághassanak neki az életnek, mint Európa más szegleteiben világra jött társaik. Itt egy új fogalom jelentkezik, a „művelt társadalom”. Az, amelyben a műveltség érték, hosszú távon megtérülő befektetés. Az EU-hoz történt csatlakozás ebben új távlatokat nyit, csakúgy, mint az iskolaügy reformja, mely európai mércével mérve is az „úttörők” közé sorolta az országot. Az esélyegyenlőség nem bal-, és nem jobboldali téma, működőképes modellért ismét csak a Skandináv államokhoz lehet fordulni.

Egy másik téma az egyénnek az államhatalomra gyakorolt hatásának növelése – magyarán, hogy a polgár ne essék az állami bürokrácia áldozatául. Tudatosítani kell azt, hogy az állampolgár megrendelő, ügyfél ebben a viszonyban, és a demokrácia mértékének egyik mutatója, hogy miképp tudja érvényesíteni akaratát az államhatalommal szemben (mely – mellékesen – belőle él). Örök téma marad az államhatalom decentralizációja, a regionális önkormányzatok hatáskörének növelése is. Az ország középső és keleti részeiben csak úgy lehet csökkenteni a magas munkanélküliséget, ha az új munkahelyek létrehozását a helyi vezetés, illetve a velük együttműködő vállalkozók veszik kézbe.

Végezetül pedig – mint az említett konferencia résztvevői is megtették – fel kell tenni a kérdést: tudjuk már pontosan, mit vár el tőlünk az egyre táguló világ, és mi az, amit nyújtani tudunk? Az integrációval elkezdődött folyamat biztató – a következő évtizedek jelszava a „felzárkózás” kell hogy legyen. (la)