Soha többé ivás, új ember lettem

New Yorkban született, de szülei 1961-es válása után Los Angelesben nőtt fel. Anyja, Tippi Hedren egyik kedvenc színésznője volt a világhírű horrorfilm rendezőnek, Alfred Hitchcocknak. Melanie így „beleszületett” a filmbe. Alig 14 évesen megismerkedett Don Johnsonnal, aki miatt otthagyta a szülői házat, pontosabban farmot, ahol anyja és új férje a filmekben szerepeltetett, már „nyugdíjas” állatokat nevelték. Tippi egyáltalán nem lelkesedett lánya és a 22 éves Johnson románcáért.

A fiatal szőkeség előbb a modellvilágban próbálta ki magát, majd barátja javaslatára filmszerepeket is vállalt. 1975-ben Arthur Penn adott neki szerepet az Éjszakai lépések című filmjében – alakítása Hollywood figyelmét is felkeltette.

Csak 19 éves volt, amikor férjhez ment Don Johnsonhoz, de a viharos házasság csak egy évig tartott. Ahogy ívelt karrierje, úgy vált a drog és az alkohol rabjává. A 80-as évek elején a televízióban próbálkozott, itt ismerkedett meg 2. férjével, Steven Bauerrel, aki segített neki leküzdeni függőségeit. Bauer beszélte rá, vegyen órákat Stella Adlertől; a képzés sikeresnek bizonyult, mert 1984-ben Brian De Palma kínált neki szerepet az Alibi test című thrillerben. Ezt a Jonathan Demme által rendezett Valami vadság követte.

1985-ben megszületett a színésznő első gyermeke, de ez sem tudta megmenteni házasságát. Második válását követően újból Don Johnsonnal kezdett kapcsolatot (egy rész erejéig a Miami Vice-ban is feltűnt). 1988-ban Melanie Harrison Ford és Sigourney Weaver oldalán hatalmas sikert aratott a Dolgozó lány című filmben, Tess McGill szerepéért Golden Globe-díjat kapott, s az amerikai filmakadémia Oscar-díjra is jelölte. Ennek ellenére újból rákapott a drogokra és az alkoholra, de még időben elvonókúrára ment. A klinikára menet felhívta Don Johnsont, akitől segítséget kért. A pár újra összeházasodott, 1989-ben megszületett lányuk, Dakota. Házasságuk azonban kész rémálom volt, és szinte végig alkoholfüggőségben telt. A kábítószerek és a különböző botrányok megtették a hatásukat: volt idő, amikor a lesoványodott, megöregedett Melanie idősebbnek nézett ki, mint anyja, Tippi. Egyszer még az élete is kockán forgott, amikor kábult állapotban átment a Sunset Boulevard 23 előtt, és elütötte egy autó. Az orvosok szerint csak azért maradt életben, mert teljesen részeg volt, így nem halt szörnyen a sokkhatástól. Ő maga így vall erről az időszakról: „Soha többé ivás, soha többé alkohol. Új ember lettem, aki optimistán tekint a jövőbe. Megértettem, hogy felelős vagyok azért, ami velem történik.” Volt férjéről azonban nem szívesen nyilatkozik: „Nincs semmi, amit róla mondhatnék, ha csak az nem, hogy közös gyermekünk, Dakota gyönyörű lány.” A káros szenvedélyekből mára csak a dohányzás maradt meg: rengeteget cigarettázik, ha repülőn utazik, bemegy a mosdóba, és ott gyújt rá.

Karrierjében egymást váltották a jobb és a kevésbé jó filmek. 1994-ben a Hárman párban című vígjáték forgatása során ismerkedett meg 3. férjével, Antonio Banderasszal, akitől 1997-ben megszületett harmadik gyereke, Stella del Carmen. Melanie és Antonio azóta is a legnagyobb boldogságban élnek Los Angeles-i házukban a színésznő korábbi házasságaiból származó két gyermekével és Stella del Carmennel.

„Azok a férfiak, akikkel eddig együtt éltem, nem voltak megértők a karrieremet illetően: mindegyik féltékeny volt. Antonióra egyébként nem illik a latin macsó kliséje: kedves, nagylelkű és igazi támaszt nyújt. Teljesen normális életet élünk, otthon vagyunk, játszunk a gyerekekkel, minden este együtt vacsorázunk, és csak ritkán megyünk el szórakozni, mert nagyon jól érezzük magunkat kettesben.”

Antonio Banderas őszintén csodálja feleségét. Szerinte elismerésre méltó, hogy Melanie megőrizte jókedvét, bár a filmszakma elfelejtette őt a fiatalabb sztárocskák felbukkanása miatt. Egy 50 éves színésznő ma már nem kap munkát az álomgyárban, de Melanie állítólag jól viseli mindezt, ráadásul Banderasnak új ötlete támadt a probléma megoldására. „A feleségem csodálatos nő, és nagyon jó színész. A digitális technikának köszönhetően remekül eltüntethetők a ráncok, ha ezt a filmgyár főnökei belátják, Melanie újra nagy sztár lehet” – nyilatkozta Antonio. A latin szívtipró egyébként sajnálja a színésznőket, akik ráncosan már nem kellenek senkinek, és javaslata szerint ezen csak az egyre fejlődő technika segíthet. Az utóbbi tíz évben Melanie Griffith együtt dolgozott Jeremy Ironsszal (Lolita), Woody Allennel (Sztárral szemben), kiemelkedő sikert azonban csak az 1998-as Még egy nap a Paradicsomban című filmben James Woods oldalán, és a 2000-ben készült Cecile B. Demented Honey Whitlockjaként ért el. 1999-ben az RKO 281 című tévéfilmben nyújtott alakításáért Emmy-jelölést kapott.

Hollywood egyik legtehetségesebb, ámde szerencsétlen szerepválasztásairól is híres színésznője 2001-ben életműdíjat vehetett át a cannes-i filmfesztiválon. Az utóbbi években a színésznő leginkább plasztikai műtétjei és állítólagos féltékenységi jelenetei révén került reflektorfénybe. Banderas csak nevet a szóbeszéden. „Sosem hagyom el a feleségem – jelentette ki. Amikor először találkoztunk, első látásra egymásba szerettünk, s ez a lobogás a mai napig is tart. Tudom, hogy egy fillért sem adtak a kapcsolatunk jövőjéért, s több bulvárlapban is fogadásokat kötöttek ránk, hogy három hónap után szakítunk. Sajnálom, hogy akkor nem fogadtam magunkra. Jól érzem magam a kapcsolatunkban, sokat tanultunk egymástól, s abszolút elégedett vagyok az életemmel. Jól érzem magam az otthonunkban, szeretjük egymást. Ettől nem kívánhatunk többet” – mondta boldogan Banderas. (mti, uno, ma.hu)