Simek Kittit elítélték

Kittiből napokon belül médiasztár lett, a botrányra éhes bulvársajtó hetekig címlapon tartotta az ügyet, de az elektronikus média képviselői sem akartak alulmaradni. Aztán a nyomozás ideje alatt csillapodott a híréhség. A Somogy Megyei Bíróság a tótújfalui lányt első fokon egy év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását három évre felfüggesztette. Azonban a Pécsi ĺtélőtábla ezt a döntést súlyosbította, Kittit nevelőapja megölésében bűnösnek mondta ki, és jogerősen két év és két hónap, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte őt. Édesanyja, Simek Zoltánné ítéletét viszont helybenhagyták, az asszonyt bűnpártolásért hét hónap, két évre felfüggesztett börtönnel sújtották.

Nézzük meg azonban azt is, mivel sújtotta a tette elkövetésekor 14 éves Simek Kittit és édesanyját az élet. Lány és anyja a verbális, fizikai és szexuális bántalmazástól való állandó félelemben élte életét. A zsarnokoskodó Sauerwald Vilmos arra törekedett, hogy minél inkább elszigetelje őket a külvilágtól, Simek Zoltánnét nem engedte dolgozni, Kittinek pedig magántanulói státuszt eszközölt ki. A családban mindennapos volt a durva szidalmazás, a verés. A nevelőapa a lányt szexuálisan is bántalmazta, orális szexre is kényszerítette. Egyes vélemények szerint Simek Zoltánné daganatos megbetegedéséhez is köze lehetett az állandó stressznek, mely mindennapjait végigkísérte. Jogi szempontból a nevelőapa kimerítette a személyes szabadság megsértésének, a szemérem elleni erőszaknak, a megrontásnak a bűntettét. Ez utóbbi egyébként jelen esetben hivatalból is üldözendő lett volna, hisz a sértett az elkövető nevelése alatt állt. A Habeas Corpus Munkacsoport (HCM) jelentése szerint a védekezésre képtelen kisgyermek bántalmazása minden esetben hivatalosan üldözendő, akár könnyű, akár súlyos az okozott sérülés. De a büntető törvénykönyv 170. paragrafusa nem csak a testi sértésre vonatkozik: „e körbe tartozik a pszichikai behatással való elkövetés is, amikor az elkövető ijesztéssel, felindulás okozásával, vagy erős undorkeltéssel olyan lelki traumát idéz elő, ami az egészség súlyos károsodását hozza magával.”

A családban az erőszak állandónak volt mondható, az anyát és két gyermekét pedig nem védte meg senki. Az áldozatok nem bízhattak a hatóságok fellépésében sem. Egy alkalommal ugyan feljelentették Sauerwaldot a rendőr-ségen, de mikor ez kitudódott, ő „kieszközölte” a feljelentés visszavonását. Nem túlzás tehát azt mondani, a család kilátástalan helyzetben volt. Augusztus 30-án éjszaka a nevelőapa arra kényszerítette Kittit és anyját, hogy takarítsanak. Majd lefeküdt. 31-én, a hajnali órákban a kislány közelről fejbe lőtte az alvó férfit, aki azonnal életét vesztette. Évtizednyi megaláztatás végére került pont a fegyver eldördülésével.

A bíróság szerint nem adható menlevél egy feltételes szabadságvesztéssel, ugyanis azt nem lehetne büntetésnek tekinteni ebben az esetben. Az ítélőtábla büntetőtanácsa szerint az ítélet azért is szükséges, hogy Kitti elgondolkozzon cselekedetén, és a jövőben ne kövessen el hasonló bűntettet. Büntetése egyben üzenet a társadalom számára, hogy egyetlen emberölést sem lehet megúszni.

A bíróság indoklásából mérhetetlen cinizmus árad. Ahogy a HCM az ítélet kiadása után kiadott állásfoglalásában is olvasható: „Az állam gyermekvédelmi kötelezettségének igen cinikus felfogására vall, hogy a gyereket nem védték meg az éveken keresztüli erőszaktól, ám megbüntetik akkor, amikor az állam helyett megvédi önmagát és családját. Ez az eset sajnos nem egyedi. Magyarországon rendszeresen ítélnek el bántalmazott nőket és gyerekeket, amikor az évekig tartó, a hatóságok által eltűrt családon belüli erőszakot megelégelve, végső elkeseredésükben az önvédelemhez folyamodnak.”

A jogerős ítélet ismeretében az elítélt és védője kérhetnék a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatát, de a védő, Néder Zoltán szerint ez nem vezetne eredményre. Ezért a napokban a köztársasági elnökhöz fordulnak kegyelmi kérvénnyel.