„Bár itt volna már újra a karácsony! Vagyok már akkora, mint a társaim, akiket tavaly a városba vittek! Csak már szekérre emelnének! Csak ott állhatnék már a meleg szobában pompa és fényesség közepette!” – álmodozott a fenyőfa Andersen meséjében. A dán mesemondó biztosan mindent tudott a fenyőfák álmairól, hiszen ma is országában termesztik a legtöbb karácsonyfának-valót. De azért vannak ilyen ültetvények nálunk is, és valószínűleg az itteni fák is fényfüzérre, angyalhajra, csillogó díszekre vágynak. Még akkor is, ha nem olyan tökéletesek, mint skandináv társaik.
Vrabec Mária utánajárt annak is, milyen egy faiskola; hova szállít fákat a duchonkai faiskola; meddig nő egy karácsonyfa; honnan kapta a nevét a normann fenyő; milyen trükköket alkalmaznak, hogy egyenesen nőjön a fa; honnan érkezik a legtöbb fenyő…
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.