Rejtélyes óriásmajom

A gorilla testsúlya elérheti a két mázsátA különös emberszabású majomról legújabban egy amerikai kutatónő, Shelly Williams számolt be. A Jane Goodall intézet munkatársa állítja: két évvel ezelőtt maga is látta az óriási és csendes állatot. Meggyőződése, hogy új fajt fedezett fel, míg más kutatók szerint inkább egy szokatlan felépítésű és viselkedésű csimpánzpéldányról van szó. A történet 1990-ig nyúlik vissza: a Kenyában élő Karl Ammann svájci fényképész és környezetvédő azt kezdte kutatni, milyen genetikai kapcsolat áll fenn a közép-afrikai (hegyi) gorillák, illetve a nyugat-afrikai (síkvidéki) gorillák között, amelyek ma egymástól távol élnek. Expedíciója során hallott először arról, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság (a volt Zaire) északi területein, Afrika szívében – ahol tudomásunk szerint nincsenek gorillák – elfelejtett gorillák élnek. Ammann expedíciói a Bondo melletti Bili erdejében ugyan nem találkoztak a keresett faj vagy alfaj élő példányával, de számos talaj menti fészekre bukkantak.Köztudottan jellemző a gorillákra: a talajon raknak fészket, míg a csimpánzok sokkal szívesebben alszanak a fákon. Az expedíció tagjai mindezeken túl a fészkekbe ragadt szőrszálakat is felfedeztek. A szőrszálak pedig remek DNS-minták. Nagy volt a meglepetés: a szőrszálakban talált DNS sokkal inkább hasonlít egy csimpánz örökítőanyagára, mint a gorilláéra.

Ammann és kutatócsoportja egyik legfontosabb lelete az a koponya, amelyen felismerhető volt a gorillákéra jellemző sajátos taréj. A koponya további elemzéséből kiderült: noha nagyban hasonlít a csimpánz koponyájához, a gorillák sajátosságait is mutatja. A környéken talált ürülékek elemzése elárulta: bármi is pottyantotta el, az állat biztosan gyümölcsben gazdag étrenden élt. Ez is a csimpánzokra jellemző. Ammann és társai tehát a jelek szerint nem mást találtak, mint egy csimpánzt, amely gorillaként viselkedik.

A helyi vadászok elbeszélései is valami szokatlan élőlény jelenlétére utalnak. A bondói vadászok nyelve nem tesz különbséget csimpánz és gorilla között, ehelyett a helyi nagy majmokat „faverőkre” és „oroszlánölőkre” osztja. Ez a két típus állítólag ugyanúgy néz ki, és mindkettő menekül a vadászok elől. Az oroszlánölők azonban nagyobbak, sokkal nehezebben lehet őket elejteni, még mérgezett nyíllal is – állítják a vadászok. Számos óriáscsimpánz-lábnyom is megerősíti a vadászok beszámolóit a méretes csimpánzokról.

Végül egy helyi vadásztól sikerült szert tenni egy fényképre: a felvétel szerint a „bondói óriásmajom” a csimpánzra hasonlít, és ezt erősíti meg egy lelőtt példány is. Megdöbbentőek ugyanakkor az állat méretei: 1,8 méter magas termete és százkilós súlya sokkal inkább a gorillához, mint a csimpánzhoz teszi hasonlatossá (a csimpánz maximális testmagassága 1,7 méter, súlya 80 kg).

A különös majomra az amerikai Shelly Williams irányította újból a figyelmet, aki – állítása szerint – a Kongói Demokratikus Köztársaság északi esőerdejeiben maga is találkozott az óriásmajmokkal, és videofelvételt is készített róluk. A Maryland egyetem kutatója, Katherine Gonder azt feltételezi, hogy az óriásmajom egy elszigetelt csimpánzközösség tagja lehet, amelyben több nagy méretű példány él, és ez a tulajdonság az utódokra is továbbadódik. Ezek a majmok – azon túl, hogy méretükben különböznek az eddig ismert csimpánzoktól – bizonyos szokásaikban (így a fészekrakásban is) hasonlítanak a gorillákra. Lehetséges azonban az is, hogy az óriásmajom valóban egy új faj. Ha ez a feltevés beigazolódik, ez lenne az elmúlt évtizedek egyik legszenzációsabb felfedezése.