Reggel a Helter Skelterben

Megint Berlin. Most műsorra mentünk, Bárdos Deák Ági és én. Nemzetközi Slam Revue, Prenzlauerbergben, az irodalmi fesztiválon. Az első estét egy barátomnál töltöttem, az új stúdiólakásában, ami annyira friss volt, hogy voltaképp még nem is volt berendezve. Másnap őrület, fellépés, Ágival szuper produkciót hoztunk létre. Előre elmondtam, hogy az én akcentusom szörnyű, Ági pedig egyáltalán köszönő viszonyban sincs a német nyelvvel. S hogy miért írtunk mégis német slágert? Ennek megválaszolását a közönségre bíztuk. Adtunk egy botrányos interjút az Arte-nak (interjústratégiám idegen nyelven a következő: ha véletlenül nem érteném a kérdést, mondok mindenféle baromságot, ami az eszembe jut. Itt sok mindent nem értettem. A vége az lett, hogy a híres rendező hajnalig nem mozdult mellőlem, mondván, hogy ő a világot körbebeszélgette, de ilyennel még nem találkozott…), aztán fel a színpadra. Hajnalra nem voltam embernek nevezhető. Hívtam egy taxit, és a hostelbe hajtattam. (A hostel neve tényleg Helter Skelter, be lehet lőni a tulaj zenei ízlését…) A szervezők - gondolom jófejségből, hiszen a slammerek végül is laza csávók – egy egész apartmanházat kibéreltek nekünk. Én éppen csak bezuhanórepültem az első ágyba. Reggel viszont sokkszerű volt felfedeznem a szemközti szobában egy úszó tekintetű punkot, majd Selenát, a londoni szexistennőt (ezt ő mondta magáról, és egyébként egész este azon röhögött, hogy a magyarok a férfi nemi szervet minek nevezik) egy matracon a konyhában, később az olasz tangókirálynőt, aki tegnap este még egy fekete rappert bűvölt, a többiekről nem is beszélve. Ehhez én már öreg vagyok, gondoltam, pedig akkor még át sem mentem a főépületbe, ahol a reggelit szervírozták. Igazi nemzetközi őrület – hostelkövületek, a tegnapi idős DJ-nk a Helter Skeltert vonyította (a személyzet meg sem rezdült, gondolom, megszokták már), és temérdek magas, csinos germán lover. Kávét – szólt a belső hangom. De sehol egy tiszta pohár – amikor rákérdeztem, szóltak, hogy majd ha visszaadom a kulcsot, amit elloptam tegnap, és emiatt többen nem jutottak be a házba. Odaadtam. Ekkor mutattak rá egy lerobbant termoszra. Atyaisten. Ezt kellett megérnem. Berlin, ráadásul vendég vagyok, és ülök lerobbant világutazókkal egy lerobbant szállóban, egészen rossz zene szól, és ráadásul én vagyok a legöregebb. De aztán leült mellém egy csodásan csinos fiú. Aki tegnap este a színpadon látott, és már akkor meg akart ismerkedni velem. És aki nem akarta elhinni, hogy a nagymamája lehetnék. Megédesült a termoszkávé, újra éreztem a reflektorfényt, és a Helter Skelter dallama egy egész napon át nem ment ki a fülemből…