Bizony-bizony kedves embertársaim, amikor egy gazdit a kedvencével látok sétálni, néha komolyan gondolkodóba esem, mert igen nehéz eldönteni, vajon a póráz melyik végén halmozódott fel magasabb IQ-szint, nemesebb genetikai állomány.
Pórázfitogtatás felsőfokon
Ennek „szép” példája, mikor a gazdi a maga agyament személyiségének stílusát nemcsak öltözködésével vagy frizurájával, hanem háziállata „csinosításával” is kifejezésre kívánja juttatni. Jómagam már azt is enyhe ellenszenvvel figyeltem, mikor anno a „legendás aranycsináló időkben”, a rendszerváltás idején, sorra nyíltak a kutya- és macskaszalonok, mert az egyszeri munkanélküliből lett kényszervállalkozó kitalálta, hogy az emberi hülyeségnek semmi sem szab határt, ráadásul jól meg is lehet élni belőle. ĺgy szaporodtak el a panellakótelepek garázssoraiban a kutya- és cicakozmetikai stúdiók, ahol, ha szerencséje volt az embernek, hozzáértő kezekbe került a házi kedvenc, így semmi baja nem történt, csupán olyan szépészeti műveleteket végeztek el rajta, amiket egy kis gondoskodással és időráfordítással otthon is megtehetett volna a gazdi – ingyen és bérmentve.
Ám ahogy az már lenni szokott, a szokásos nyugatról importált kultúrszeméttel egy szép napon beköszöntött a legújabb divatelem; verseny indult, hogy ki tudja háziállatát még extravagánsabbá, különlegesebbé, egyedibbé tenni. Megjelentek a külön parfümök, speciális festékek, táplálékkiegészítők, amelyekről senki sem tudta ugyan, hogy milyen hatással lesznek az állat közérzetére, de azért lelkesen kente, fújta, a bőrébe masszírozta a kis kedvencnek, nehogy jól érezze már magát szegény abban a formában, ahogy a divatot nem ismerő anyatermészet megálmodta egykoron. Rengeteg magányos ember él mindenütt, akiknek nem maradt már senkijük, akikről nem gondoskodik senki, és akik már nem „élhetik” ki a szeretetüket senkin. Ezeknek az embereknek biztosan sokat segít, ha van egy hűséges lény a közelükben, és természetes, hogy hálásak a kis kedvencnek pusztán a létezéséért is. A baj csak az, hogy a hálát és a ragaszkodást mi, emberek, néha elég beteg formában fejezzük ki. Ezek a kis szerencsétlenek pedig, akik a sorsunkra vannak bízva, nem tudnak szólni, hogy nem jó, amit művelünk velük. Nem tudnak szólni. Mert elvileg mi vagyunk az értelmesebbek. (creativemagazin.hu)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.