Peter Jackson beájulna: százezer lépés Észak-Csehországban

Gyerekekkel tervezett nyara-láshoz hitünk szerint kell egy vezérmotívum, amely képes fenntartani az érdeklődést. Mi idén A gyűrűk urára tá-maszkodva hajszoltunk végig három kicsi hobbitot Észak-Csehország hegyein-völgyein: bizony mondom, Peter Jackson remek helyszíneket talált volna a filmjeihez az adršpachi sziklavárosban, az Óriás-hegység gerincein, a Cseh Paradicsom erdeiben.

Tíz napot szántunk Csehország újrafelfedezésére, 3x3 éjszakát töltve különböző helyszíneken, a cseh– lengyel határvidéken: első kitippelt célunk, Adršpach közelében egy kis panzióban, Pec pod Sněžkouban egy klasszikus hegyi turistaszállóban, a Cseh Paradicsomban pedig Hrubá Skála várkastélyában. És bár napokig 10-11 fokban zizegünk, miközben otthon maradt szeretteink a tartósan 35+-os kánikulát emlegették, panaszra nincs okunk: időjárás ide vagy oda, mindent láttunk, amit beterveztünk – az pedig, hogy készült egy újabb lista („ha legközelebb visszajövünk…”), a régió varázsának tudható be. Most viszont nézzük meg azt a négy „kötelező” látnivalót, amelyet mindenképpen érdemes beiktatni az útitervbe:

1. Adršpach sziklavárosa

Adršpach különleges sziklaképződményei – egy valamikori beltenger homokkő maradványai – teljes meghökkentő valójukban valamikor a 18. század végén bukkantak elő a fák közül, többnapos erdőtűz után. Azóta lelkes turisták járják a vidéket, neveket adva a legjellegzetesebb alakzatoknak, amelyeket egy bő 4,5 kilométeres túra keretében nézhetünk meg. A legmagasabb sziklaképződmény a Szeretők a maga 103 méterével, de ugyanilyen híres a Bíró és a Bíróné, a Cukorsüveg, a Korsó vagy az Orgona (és igen, megtaláltuk a kővé vált trollokat is).

Annak, hogy errefelé a turizmus bő kétszáz éves múltra tekint vissza, nyoma van: a túra első része olyan, mintha nem is a természetben járnánk (a gondosan elsimított ösvény akár kerekesszékkel is győzhető), aztán a második, lépcsőzős-emelkedős szakasz hoz vissza valamit a természetjárás nyersebb élményéből. A legnagyobb meghökkenést viszont a fakultatív programként ajánlott csónakázótó hozta: miközben a menetrendszerűen közlekedő sokszemélyes csónakok professzionálisan jópofa kapitánya végigvisz minket a kis mesterséges tavacskán, Michael Jackson fejét, műanyag krokodilokat, az elsüllyedt Titanic kéményét stb. csodálhatjuk meg – szóval egy olyan übergagyi fiktív vízi világot, amelynek nem igazán tudtunk ráérezni a humorára.

2. A Dvůr Králové-i szafaripark

Jó ideje annak, hogy a szomszédos Ausztriában bezárt a gansendorfi szafaripark, amelyik a kilencvenes években a magyar és szlovák gyerekes családok kötelező kirándulási célpontja volt. Ma a legközelebbi szavannaélményt Dvůr Králové állatkertje kínálja, és valóban van itt minden: szabadon kószáló afrikai patások, speciális oroszlánszafari, afrikai falu jellegzetes épületekkel a Burkina Faso-i Tiébélé mintájára, ott jártunkkor pedig az éppen akkor zajlott fesztiválnak köszönhetően még a fekete kontinens specialitásait is megkóstolhattuk. A szafari saját autóval vagy szafaribusszal járható be – ez utóbbi még sötétedés után is közlekedik. És hogy egy személyes benyomást is megosszak: a legnagyobb adrenalinlöketet nem is az oroszlánok okozzák, hanem rémisztő szarvú watusi marhák, amelyek – csordában – előszeretettel horgonyoznak le az úttesten, és meglehetősen barátságtalanul méregetik a békésen továbbhaladni próbáló járműveket.

3. Sněžka, sörrel

Négy évvel ezelőtt már eltöltöttünk egy hétvégét Pec pod Sněžkouban – akkor azért választottuk az Óriás-hegység másik két nagy turistaközpontjával, Špindlerův Mlýnnel és Harrachovval szemben, mert Pec még megőrzött valamit a maga autentikus hangulatából, az uniformizáló turistaipar itt kevésbé volt jelen. Mára minden megváltozott: kockahotelek, tipizált apartmanházak sora nőtt ki a földből, lépten-nyomon új építkezések folynak, a jellegzetes boudák pedig elveszni látszanak az alakuló összképben. Csehország legmagasabb csúcsa, az 1603 méteres Sněžka azonban még mindig itt van, és – azért ne kárhoztassuk a fejlődést – felújított felvonóval juthatunk el a tetejére.

A mi idei Sněžka-túránk lényege az volt: felmentünk, hogy lejöhessünk róla. A „lejtmenet” azonban 15 kilométernek felelt meg, és itt jött el az a pont, amikor nem a gyerekek, hanem az íróasztal mellett eltunyult felnőttek igényeltek némi motivációt. Hűen a cseh értékekhez a pluszlöketet a sörben találtuk meg. A Krkonošská pivní stezka 5-6 helyi, kicsi sörfőzdét kapcsol össze, amelyek termékei nem kaphatók a boltokban, csakis helyben kóstolhatók meg. A sörtúra első állomása a Luční bouda nevű hegyi szálló (és sörfőzde), ahol 1400 méter tengerszint feletti magasságban, a Fehér-Elba forrásának vizéből, 94 fokon főzik a Paroháč névre hallgató, pasztörizálatlan söröket. Hogy idáig eljussunk, végig kellett sétálnunk az Óriás-gerincen, érintve az úpai tőzegmocsarat, amely nemcsak azért különleges, mert az utolsó jégkorszakból itt maradt szubarktikus tundra maradványa, hanem mert – a mi kerettörténetünkben – lenyűgözően idézte meg Frodó útját a Holt lápon keresztül (háttérben Mordor hegyével).

4. A Greenway Jizera

A Greenway Jizerára véletlenül bukkantunk rá: Anduint, vagyis vizes kalandot kerestünk, kiegészítendő a Cseh Paradicsomban, Turnov környékén megtett gyalogtúráinkat. A folyó mentén kiépített turistaút lehetőségek, szolgáltatások sorát kínálja: lehet kenuzni és raftingolni (a sekély, lassú folyású Jizera a maga kisebb zúgóival tökéletes beavató élmény kezdőknek), kerékpárt és rollert bérelni, igény szerint. A háttérben pedig ott van egy valóban bukolikus táj: legelésző báránykákkal, megművelt lankákkal, hangulatos házikókkal. Maga a Megye, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.