Párizs, a fények városa

Repülővel röpke két óra az út, és manapság – a fapados járatoknak köszönhetően – már szinte mindenkinek elérhető. Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy hetet tölthet el ebben a gyönyörű városban, akkor mindenképpen érdemes a Párizs történelméhez szorosan kötődő, 1163-ban alapított Notre-Dame-nál elkezdeni a sétát. A Szajna által körülölelt gótikus katedrálist belülről és természetesen felülről, vízköpő aspektusból illik megtekinteni. Ugyan a kilátásért meg kell kicsit szenvedni a közel 400 lépcsőfokon, amely az északi toronyba vezet, de megéri. S, hogy mi található a Notre-Dame előtti tér alatt? Erre ad választ a Crypte Archéologique, ahol feltárul előttünk Párizs római, illetve középkori valójában.

Amennyiben még nem volt elég a magaslatból, esti látványosságnak tökéletesen megfelel a város emblémájának számító Eiffel-torony, amely kivilágítva még inkább varázslatos. Vállalkozó kedvűek gyalog is megmászhatják a pontosan 324 méteres monstrumot, viszont ha lifttel megyünk, esélyünk van arra, hogy még zárás előtt kikeveredjünk a toronyból, amely 1889 óta magasodik a Szajna partján, Gustave Eiffel jóvoltából.

Az első párizsi kávéházat 1672-ben nyitotta meg egy örmény kereskedő, de nem aratott sikert. Később más örmény és perzsa vállalkozók is kísérleteztek – eredménytelenül. Valószínűleg nem ismerték a francia szokásokat. Nemsokára ugyanis franciák rendeztek be elegáns, tágas helyiségeket, ahol kávét, teát, csokoládét, egyéb üdítőket kínáltak, s ide már szívesen eljöttek az írók és a társasági emberek. Ötven év múlva több mint háromszáz kávézó volt Párizsban, ám Dubois bíboros a régenskorban (1715-23) betiltotta a kávéházi csevegéseket, és később – 1789-ig – szigorú rendőri ellenőrzésnek vetették alá a kávéházakat.

Párizs nem csak látnivalókból áll, érdemes tehát beülni egy kávézóba, körülnézni a Defense-negyed futurisztikus építményei között, könnyű sétát tenni a Montmartre-on, vagy lustálkodni egy kicsit a Szajna partján. (p)