Normális ország Szlovákia?

Ezzel, illetve a „Mit hozott az 1989 novembere óta eltelt 15 év Szlovákiának” megfogalmazású, igen sarkalatos kérdéssel is szembesültek a konferencia résztvevői. ĺme, néhány válasz:

Eugen Jurzyca, a Gazdasági és Szociális Reformok Intézetének igazgatója: Szlovákia esetében érvényes, hogy a társadalmi fejlődés ok-okozati összefüggéseire összpontosítva nem tudjuk eldönteni, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Pedig aki tyúkfarmot akar létrehozni, annak ez teljesen mindegy. Vagy tyúkot, vagy tojást vesz, és vállalkozni kezd.

Négy olyan fontos mozzanatot említenék, melyek hosszú távon meghatározzák sorsunkat. Az első a globalizáció, melyre állandóan reagálnunk kell, például új reformok bevezetésével. Ez azonban válságba torkollhat. Az úgynevezett „pszeudo-gazdag” és „pszeudo-szegény” réteg kialakulása is ennek a számlájára írható. Ezt a gazdasági növekedés, valamint az ezzel közvetlenül összefüggő műszaki fejlődés követi. Negyedik mozzanatként pedig a társadalom áttekinthetőbbé tételét említeném – kezdve a privatizációs ügyek „nevesítésétől” a jogkörök tisztázásáig. Az eltelt tizenöt évről csak annyit: gyakran megdöbbenek, kik ülnek ma az állami hivatalokban, kik intézik a polgárok és a köz ügyeit!

Silvia Porubänová, Munka- és Családügyi Kutatóközpont: Szlovákia életképes, dinamikusan fejlődő társadalom, ám túl nagyok az egyes területei közötti szociális különbségek. Ebből egyenesen következik a munkaerő-potenciál rossz kihasználása, illetve az elszigeteltségből adódó együttműködés hiánya. A „szlovákiai tigris” kifejezés helyett – ha már a kínai horoszkóp állatjegyeinél kell maradnom – én inkább a bivalyra szavaznék. Mert erős és dolgos, de megfelelő ösztönzés hiányában eltunyulásra hajlamos. Az 1989 óta eltelt időszak legnagyobb eredményének azt tartom, hogy társadalmunk a sokféleséget végre kezdi pozitívumként megélni.

Milan Šimečka, a SME napilap főszerkesztője: Szlovákia alapvető problémája az eszmék hiánya, illetve a korrupció. Tizenöt évvel ezelőtt, a „bársonyos forradalom” után két kérdés fogalmazódott meg. Az egyik arról szólt, hogyan valósítsuk meg a működő demokráciát, a másik pedig, hogy miként töltsük ki a kommunizmus eszméje után maradt űrt. Mert a társadalomnak vezéreszmékre van szüksége, ám a „kínálat” elég szegényes a mai napig. Időközben a korrupció Szlovákia rákfenéjévé vált, ami nem új keletű jelenség; míg azonban korábban nyilvánosan illett a rendszert pártolni, ma minden „zárt ajtók mögött” zajlik. A mai Szlovákia lényege a korrupció.

Lucia Žitňanská, igazságügyi államtitkár: „Az alapvető kérdés az, hogy jogállammá vált-e Szlovákia az utóbbi másfél évtizedben? Bizonyos jelek alapján ítélve igen, ám a polgár szinte naponta tapasztalhatja a hiányosságokat is. Több olyan állami intézményre volna szükségünk, amely érvényt tudna szerezni a jognak. Ezek kialakítása csupán három-négy éve kezdődött, ám a jelekből arra lehet következtetni, jó úton halad. Bízom abban, hogy az igazságügy reformja helyre teszi mindazt, ami még az előző rendszerből ránk maradt.