„Nincs jobb a jó szusinál!”

„Mindenki tudja, hogy szenvedélyes horgász vagyok. Halat ugyan ritkán fogok, ez hosszú évek óta mit sem változtat a dolgon. Azért néha horogra akadt egy-egy szép példány is, például egy nagy fogas vagy jókora pisztráng. Otthon, a házunkban is van egy hatalmas akvárium, s én órákon át képes voltam ott ülni, s nézni az úszkáló halakat. Míg a lányom, Lucka, kicsi volt, sokszor odakuporodott mellém. Engem a horgászat nem amiatt vonz, hogy horogra akadjon a hal, én azt élvezem, hogy ott ülök a vízpartján, ez számomra a legjobb pihenés. Egyébként nem csak horgászni imádok, szeretem a halat. A csapat többi tagjaira is átragadt ez a szenvedély, itt-ott halászni is elmentek, akár külföldön is, s ha együtt vagyunk, gyakran járunk vacsorára szusibárba. Annyira ismerik a japán ételkülönlegesség csínját-bínját, hogy többen már maguk is el tudják készíteni. Egyébként nem is nagy ördögi mesterség, most már hozzávalókat szerezni sem nehéz. A szusi egyébként páratlanul értékes tápanyagforrás, alapanyagai bővelkednek jódban, fehérjében, a zsírtartalma viszont alacsony, ezért a szakemberek az egyik legegészségesebb ételnek tartják. Ráadásul nem csak a szájnak, a szemnek is ingere. A rizsgombóckákat gyakran csomagolják vékony algalapokba, ami kiváló fehérjeforrás, és rendkívül finom, egzotikus ízt ad az ételnek. A szusinál viszont arra nagyon kell ügyelni, hogy a felhasznált nyers hal, merthogy ebből készül, mindig friss legyen. A hagyományos szusi rizsből, vékonyra szelt nyers halból és rizsecetből készül, más nem is kell hozzá. A modern ázsiai konyhaművészetben ezzel teljesen egyenrangúak a más tengeri állatból (rák, kagyló stb.), a vegetáriánus alapanyagokból (esetünkben tök) vagy szárnyasokból (kacsamáj) elkészített rizsfalatok. Érdekesség, hogy a művészi ételkölteményeknél még arra is ügyelnek, hogy a rizsszemek egy irányba álljanak – bár a japán konyha mindig is híres volt az ételek szépségéről, amelyre ugyanannyi gondot fordítanak, mint az ízükre.” (uk)

Szusi

Hozzávalók az alaprizshez: 1 pohár szusi rizs (japán rövidszemű rizs), 1 dl rizsecet, 3 evőkanál cukor, só.

A töltelékhez: 1 csomag tengeri algapapír (nori – ázsiai boltokban kapható), zöldség, tonhal, lazacfilé, rák vagy szurimi (álrákhús), esetleg liba- vagy kacsamáj – a fantáziánkat bőven kielégíthetjük...

Elkészítése: A rizst többször mossuk meg hideg vízben, csepegtessük le, tegyük egy lábasba. Annyi vizet öntsünk rá, hogy ellepje, majd lassú lángos állandó kevergetés mellett főzzük. ĺzesítsük sóval. Ha a főzőlevét elfőtte, pótoljuk kevéske vízzel. Addig főzzük, míg a rizsszemek puhák nem lesznek. A rizsecetet tegyük kis lábasba, adjuk hozzá a cukrot, majd forraljuk fel. Óvatosan keverjük a megfőtt és még forró rizshez. Hagyjuk állni addig, míg langyosra nem hűl. A tekerőre sima oldalával lefelé ráterítjük a nori-lapot, és nedves kézzel nagyjából fél centi vastagon szétterítünk rajta egy kis rizst. A tölteléket (hosszú, vékony szeletekre vágott uborka, avokádó, gomba vagy répa, alaposan lecsepegtetett tonhal, lazacfilé, szurimi vagy ami az eszetekbe jut, a rizs alsó harmadára teszszük, és a gyékény segítségével összetekerjük az egészet. Tekerés közben jó szorosan össze kell fogni a tölteléket, és ügyelni arra, hogy a gyékényt ne tekerjük be. Ha kész a tekercsünk, éles késsel szeleteljük fel, és szójaszószba mártogatva már fogyaszthatjuk is!