Nem szívesen jár haza

Avram Hershko (balról) és Aaron CiechanoverReuters-felvételAvram Hershko két kollégájával, az izraeli Aaron Ciechanoverrel és az amerikai Irwin Rose-zal osztozik a díjon. Az elismerést azzal érdemelték ki, hogy kiemelkedő eredményeket értek el a fehérjék lebontásával kapcsolatos kutatásaikban. Feltárták, hogy miképpen bontják le a sejtek a nem kívánt fehérjéket. Hershko Haifa izraeli kikötővárosban lévő szerény lakásában tartott sajtótájékoztatóján a két izraeli tudós kifejezte reményét, hogy munkájukkal hozzájárulnak a rák gyógyítása felé vezető folyamat előbbre viteléhez. Mint Ciechanover elmondta, egy massachusettsi gyógyszerforgalmazó piacra dobott egy készítményt, amelyet kutatásaik alapján fejlesztett ki. „Nem arról van szó, hogy útban van a rákot legyőző csodaszer” – hűtötte le a kedélyeket Hershko. „Hiszek azonban abban, hogy munkánk alapján előrelépés történhet a rák kezelése terén” – tette hozzá a hat unokája gyűrűjében nyilatkozó tudós. A két kutató elmondta, mennyire büszkék arra, hogy egy kis ország állampolgáraiként kaptak Nobel-díjat. „Kis ország lévén Izraelben nincsenek meg azok a feltételek, amelyek között a hatalmas laboratóriumok az USA-ban vagy másutt működnek” – mutatott rá Hershko.

A 67 éves Avram Hershko 1937-ben Ferenc néven született Karcagon, és 1947-ben (más adatok szerint 1950-ben) vándorolt ki szüleivel Izraelbe. Tudományos tevékenységének nagy részét egy haifai kutatóintézetben végezte, de dolgozott a jeruzsálemi egyetemen és Amerikában, a San Franciscó-i egyetemen is. 1969-ben szerezte doktorátusát a jeruzsálemi egyetem orvostudományi karán. (Fiatalon két évig gyakorló katonaorvosként is működött az izraeli hadsereg kötelekében.) 1969 és 1971 között a San Franciscóban végzett kutatásokat, majd visszatért Izraelbe, ahol 1978-ban professzori kinevezést kapott. Számos izraeli, kanadai és amerikai kitüntetés birtokosa, meganynyi elismert szakkönyv szerzője.

Avram Hershko egyik Karcagon élő unokatestvére, Herskó Gyula elmondta: ma is áll az ház, ahol Ferenc kisgyermekként töltött néhány évet, majd a család felköltözött Budapestre, és onnan mentek tovább Izraelbe. Az unokatestvér, a helyi kórház szülész-nőgyógyásza azt is elmesélte, az ő és Avram családja a rendszerváltás után találkozott először. Korábban mindkettőjük édesapja – két testvér – ápolta a rokoni kapcsolatokat. Avram inkább Gyuláékat hívja Izraelbe, „a rossz emlékek miatt nem nagyon szeret Magyarországra jönni”. Herskó Gyula elmondta még, immár Nobel-díjas unokatestvérének három fia van, és közülük a legkisebb másodéves hallgató a budapesti orvostudományi egyetemen.

A karcagi önkormányzat hamarosan megtalálja a módját annak, miként tudja majd köszönteni a nagykun város nevét öregbítő tudóst – mondta Fazekas Sándor polgármester. (MTI)

Magyar Nobel-díjasok

1905 – fizikai: Lénárd Fülöp / Philipp E. A. von Lenard (1862-1947), a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért.

1914 – orvosi: Bárány Róbert / Robert Bárány (1876-1936), egyensúlyszervi kutatásaiért.

1925 – kémiai: Zsigmondy Richárd / Richard A. Zsigmondy (1865-1929), a kolloidoldatok heterogén természetének magyarázatáért.

1937 – orvosi: Szent-Györgyi Albert / Albert von Szent-Györgyi (1893-1986), a biológiai égésfolyamatok terén végzett kutatásaiért, a C vitamin felfedezéséért.

1943 – kémiai: Hevesy György / George de Hevesy (1885-1966), a nyomjelzés felfedezéséért, alkalmazásának kidolgozásáért.

1961 – orvosi: Békésy György / Georg von Békésy (1899-1972), akusztikai kutatásaiért.

1963 – fizikai: Wigner Jenő / Eugene P. Wigner (1902-1995), az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért.

1971 – fizikai: Gábor Dénes / Dennis Gabor (1900-1979), a holográfia felfedezéséért.

1986 – kémiai: Polányi János / John C. Polanyi (1930-), az elemi kémiai folyamatok dinamikájának kutatásáért.

1986 – béke: Elie Wiesel (1928-), az erőszak, az elnyomás a fajgyűlölet elleni harcáért.

1994 – közgazdasági: Harsányi János / John C. Harsanyi (1920-2000), a játékelmélet területén kidolgozott elemzéseiért.

1994 – kémiai: Oláh György / George A. Olah (1927-), a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozásáért és a karbonizálási eljárások területén elért teljesítményéért.

2002 – irodalom: Kertész Imre (1929-), a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átéltek megörökítéséért. (MTI)