Néhány pillantás Luxemburgra

Adottságai miatt már a 10. században vár épült a sziklákon, ami többször elpusztult, illetve átépítésre került, míg végül komoly erődítmény lett belőle. Ennek maradványaival többfelé találkozhatunk a városban, az erőd egy része látogatható. A város jellegzetes negyedei közül az Alzette völgyében fekvő régi városnegyed, a Grund talán a legszebb, kis utcáival, szép épületeivel. Hangulatos vendéglői és sörözői a helyiek körében is népszerűek.

A belváros szélén hatalmas, gondozott parkokat találunk és sok illusztris épületet, melyek a rengeteg bank egy részének adnak otthont. A nevezetes GDP (egy főre az egész világon nem jut máshol ennyi, mintegy a duplája az amerikainak) nagy része a bank és biztosítási szektorból származik.

Hedonista luxemburgiak

A helyiek szeretnek étkezni, a sok étterem szépen megtelik ebéd- és vacsoraidőben, az adagok hatalmasak, helyi ízeket azonban nem könnyű találni, állítólag a német és a belga konyhához hasonló a luxemburgi, sokféle boruk van, elsősorban a Mosel völgyében szüretelt szőlőből készült fehérboruk híres. Természetesen sörért sem kell a szomszédos Belgiumba menni; több sörgyáruk is van, melyek termékeit vezetés előtt is fogyasztják, itt egy-két korsó által emelt véralkoholszintért sem büntetnek a rendőrök. Tegyük hozzá, hogy sokan dohányoznak, és mindjárt kirajzolódik egy hedonista nemzet képe, pedig csak jól élnek, az átlagos várható élettartam majdnem nyolcvan év.

Város a városban: EU-negyed

A város külön negyedében kaptak helyet az unió intézményei, melyet a J. F. Kennedy sugárút szel ketté. A negyed lakóépületei között sétálva a mai napig működő mezőgazdasági épületeket találunk, van, aki innen hajnalban a földekre indul traktorjával, a többség az irodákba. Ez a negyed város a városban, épületeit neves építészek tervezték, folyamatosan épül és átépül a hatvanas évektől kezdve. Elég jó keresztmetszetét mutatja annak, hogy az utóbbi évtizedekben mi számított modernnek. Az összkép vegyes, az EU-alkalmazotak egy része kimondottan unalmas, szürke épületekben tölti mindennapjait, kisebbségben vannak az izgalmas, markáns építészeti megoldások. Ami feltétlenül pozitív, hogy itt is sok és gondozott a zöldfelület, szó sincs betondzsungelről.

A városrész legmarkánsabb épületei közé tartozik a hatalmas sportcentrum, a hangversenyterem otthona, valamint a modern múzeum. Luxembourgot idén már másodszor választották Európa kulturális fővárosává; tényleg nem lehet panasz az egy főre eső koncertek, előadások és kiállítások számát illetően.

A negyedben hétvégén érdemes sétálni, ilyenkor kísértetváros benyomását kelti. Sőt, a magas lakásbérleti árak miatt az alkalmazottak nagy része nem is a városban lakik, sokan ingáznak napról napra Németország és Luxemburg között, akik magasnak találják a kislakások ezer euró körüli havi bérleti díját.

Közlekedés okosan

A benzin az alacsony adótartalomnak köszönhetően jóval olcsóbb, mint a környező országokban, ezért sokan tankolni is átjárnak. Az ország autópályái ingyenesek, úthálózata jó minőségű, és a közlekedési kultúra is magas szintű. Annak ellenére, hogy a magas jövedelmi viszonyok miatt nem probléma a családonként több autó fenntartása sem, a dugók a fővárosban mégsem jellemzőek. Jók az elkerülő utak, és a nagyobb forgalmú városrészekben a soksávos sugárutak bírják a terhelést, a parkolást pedig megoldják a föld alatt. A városi kerékpáros kevesebb, mint egy átlagos fővárosban, de nekik is nagyon jó dolguk van. Gyakorlatilag behajthatnak bárhova, ahova autóval nem lehet, sok a bringaút, a külön kanyarodósáv.

A hétköznapok ára

A bolti árak elég vegyesek. A pékáruk természetesen jóval drágábbak, ahogy a zöldségek, gyümölcsök is, igaz, ezek minőségére nem lehet panasz. Ugyanakkor például a tömény italok kifejezetten olcsók. A kisautó drágább, a nagy olcsóbb, az éttermek, kávézók, sörözők árai jóval magasabbak: egy sör 4, egy főétel 15-20 euró körül kapható egy átlagos helyen.

Az igazi luxust a világ leggazdagabb országában tulajdonképpen keresni kell. Valószínűleg nincs hivalkodó háza és nagy értékű autója mindenkinek, akinek lehetne. Viszont láthatóan jól él az átlagember is, aki biztonságban érezheti magát az erős szakszervezeteknek, a sűrűre szőtt szociális hálónak és természetesen a magas fizetéseknek köszönhetően, hajléktalant vagy rosszul öltözött nyugdíjast alig látni. Az ország inkább tűnik a nyugalom és a magas életminőség helyének (ebben a tekintetben negyedikek a világban), mint a heves pénzköltés színhelyének.

A luxemburgiak történelmi jelmondatát minden bizonnyal ma is érvényesnek tartja a többség: Mir Woelle bleiwe wat mir sin, azaz „azok akarunk maradni, amik vagyunk”. (o-o)