Napkitörés, ami mindent elsöpörhet: veszélyben a műholdak?

Egy ilyen csapás az emberiséget kommunikáció, navigáció és műholdas szolgáltatások nélkül hagyna – és óriási gazdasági károkat okozna. A szakértők figyelmeztetnek: nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy ilyen szupervihar, hanem az, hogy mikor.

Az első hatalmas napkitörést 1859. szeptember 1-jén figyelte meg Richard Carrington, brit csillagász. Vakító fényt észlelt egy óriási napfoltból, amely akkora volt, mint a Jupiter bolygó. A kitörést követő geomágneses vihar napokig tombolt, és az egész Földet elérte: az északi fény egészen a Karib-térségig látszott, miközben a távíróvonalak több helyen megsérültek, sőt, egyes helyeken lángra is kaptak.

Szimuláció az Európai Űrközpontban

Az Európai Űrügynökség (ESA) tudósai a németországi Darmstadtban készülnek a Sentinel–1D műhold felbocsátására, amelyet november 4-én terveznek indítani. A szakemberek egy extrém gyakorlatot is végeztek: azt modellezték, mi történne egy X45-ös erősségű napkitörés esetén – ez körülbelül ötször erősebb lenne, mint a mostani napciklus legerősebb kitörései.

A modell szerint a Nap figyelmeztetés nélkül küldene egy óriási sugárzáshullámot, amelyet 15 órával később követne a koronakitörés plazmafelhője – több mint 7 millió km/óra sebességgel. Ez olyan geomágneses vihart okozna, amelynek hatásai vetekednének a Carrington-esemény következményeivel.

Műholdakat fenyegető veszély

A szimuláció célja eredetileg az volt, hogy felmérjék, hogyan védenék meg az ESA új műholdját, ám közben az is kiderült, mi történne az összes műholddal a Föld körül.

Jorge Amaya, az ESA űridőjárási modellezési koordinátora elmondta:

egy ilyen energialöket minden műholdat megrongálna, függetlenül attól, milyen pályán keringenek.

A földközeli műholdakat ugyan részben védi a Föld mágneses mezeje, de egy Carrington-méretű kitörésnél ez sem lenne elég.

Hasonló, bár sokkal enyhébb esemény történt 2024 májusában, amikor a Földet elérte az elmúlt 21 év legerősebb geomágneses vihara. A látványos sarki fényt még Dél-Európából is látni lehetett, de a vihar komoly gondokat okozott: több GPS-rendszer meghibásodott, és mezőgazdasági gépek működését is megzavarta. Az USA-ban a gazdák 500 millió dollárnyi veszteséget szenvedtek el.

Ez azonban még mindig csak halvány előjele volt annak, amit egy Carrington-szintű esemény okozna. Egy 2013-as tanulmány szerint egy ilyen vihar 2,6 billió dolláros kárt tehetne Észak-Amerika elektromos hálózatában. A Planetáris Társaság szerint a globális következmények szinte felmérhetetlenek lennének.

Elkerülhetetlen kozmikus csapás

Az ESA kutatói hangsúlyozzák: az ilyen gyakorlatok kulcsfontosságúak, hiszen a kérdés nem az, hogy bekövetkezik-e, hanem az, hogy mikor. Számításaik szerint egy Carringtonhoz hasonló intenzitású napvihar 500 évente egyszer ismétlődik. Ennek esélye ebben a században tehát kb. 12%.

A szakemberek szerint csak a felkészültség és a rendszeres szimulációk segíthetnek csökkenteni a károkat. Amaya a helyzetet a járványokra való felkészüléshez hasonlította: a valós hatást csak az esemény után érezzük meg, de a reakció gyorsasága a felkészültségen múlik.

Minden egyes évvel azonban nő a kockázat és a tét. A műholdak száma 2050-re tízszeresére nőhet, így ha egy ilyen napvihar akkor csap le, az emberiség egy nap alatt elveszíthetné a modern világ alapját: a technológiát.