Panoráma

Kőrösi Csoma 200 – Ha lelassulsz, kinyílik a világ

Nem volt zenész, mégis opera született a nevével. Nem volt építész, mégis restaurátorok, építészek indulnak el miatta a Himalájába. Nem foglalkozott utazásszervezéssel, mégis az új trend, a slow travel mozgalom, vagyis a lassú, elmélyült utazás példaképének tartják. Kőrösi Csoma Sándor 200 éve indult el Erdélyből 23 éves zarándoklatára a mesés vagy épp megpróbáltatásokkal teli Keletre.
ÚJ SZÓ ONLINE

2020. január 20. 12:45

Zangla (Fotó: Irimiás Balázs)
Zangla (Fotó: Irimiás Balázs)

A túlpörgött 21. században szemlélődő világjárásából utazási stílus és életfilozófia lett. A jelenben élni, nemcsak nézni, látni is, megélni a pillanatot – nagyjából így lehetne leegyszerűsíteni a slow travel filozófiáját. Felfedezni a helyet, ahol járunk, élni a helybéliek életét. Kőrösi Csoma Sándor mestere volt ennek. Utánozni nem lehet, bár néhányan elismerésre méltó teljesítménnyel megpróbálták. (Jelenleg is úton van Pengő Zoltán erdélyi újságíró, aki gyalogszerrel jár Csoma nyomában.) De a nyitottságát bárki „másolhatja”.

Nincs egyetlen válasz arra, hogy mi hajtotta. Céltudatosság, elszántság, kutatói ösztön – biztosan. És a tudós meggyőződése, hogy megtalálja a magyarok őseit, az ujgurokat. De mindez elég ahhoz, hogy valaki több ezer kilométert gyalogoljon trópusi hőségben és mínusz 25 fokos hidegben, nélkülözve, sokszor éhezve?

A kalandvágy jó megfejtés lenne, ha ezt a szót nem használták volna rongyosra a mai túlélőtúrázók a halálvágy-kóstolgatással. Ő nem kereste, hanem ügyesen kivédte az életveszélyt. Sikerrel kerülte el a pestis sújtotta városokat, háborús övezeteket, s ez nem csak a szerencsének köszönhető. A nyelvtudása révén – 20 nyelven írt, olvasott, beszélt – mindenütt kapcsolatba lépett a helyiekkel, értette őket, a szokásaikat, becsülte a kultúrájukat, meghallgatta tanácsaikat.

Csoma találkozása Svobodával

1819. november 24-én Nagyenyedről indult útnak, és sose tért vissza. Csak a hírneve és munkássága. Január elsején már elhagyta Bukarestet is, Bulgárián és Törökországon át vitt az útja a Közel-Kelet országaiba. 200 éve júliusban Bagdadba érkezett, ahol újra magyarul beszélhetett. A szlovák Anton Svoboda fogadta be a házába, másfél hónapig nyújtott hajlékot neki, majd tartalék ruhával és pénzzel engedte útjára. Tudományos életének legtermékenyebb időszaka Indiában volt. Itt gyűjtötte össze, és írta fő művét. A tibeti–angol szótár és nyelvtan világhírűvé tette. 500-500 példányban adták ki Kalkuttában. Mielőtt továbbutazott volna az ujgurokhoz, a magyarok őshazáját keresve, maláriás fertőzést kapott és 1842 áprilisában Dardzsilingben érte a halál. 

Biciklivel a Himalájában

Az adrenalin hajtotta volna, vagy egyfajta vagányság? Nem illenek rá mai fogalmaink. Késői követői azonban megtapasztalhatták, mi az az adrenalinfröccs. Irimiás Balázs építész, a Csoma Szobája Alapítvány kuratóriumi elnöke nem is egyszer. Először 12 évvel ezelőtt, amikor a feleségével kettesben, kerékpárral vágtak neki a Himalájának. Elszánt vállalkozásnak tűnik, de Balázs szerint nem lehetetlen két keréken felfedezni a nagy hegyek vidékét. A biciklin ott a sátor és minden, ami kell, bárhol lehet aludni. Az emelkedők persze próbára teszik a túrázót, de lelkierőt ad, ha mindennap van egy cél, amit el kell érni. Mondjuk Zangla, a 4000 méteren lévő falu, ahol, a király vendégeként, másfél évig élt Kőrösi Csoma Sándor. Fő művén, a tibeti–angol szótáron dolgozott kis szobájában.

Európai léptékkel a királyság és a kőből épült palotája kicsi, de kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Amikor felbiciklizett Zanglába Irimiás Balázs, romos épületet talált. Műemlékvédő építészként a feladatot látta benne. Megszervezte a Csoma Szobája Alapítványt, támogatókat keresett és az elmúlt években önkéntesek csoportját vezette a Himalájába.

Az ilyen utazás életformaváltás is. Az otthoni információcunami után több hétig egy olyan helyen élnek a fiatal magyar építészek, bölcsészek, ahol felesleges a mobilba kapaszkodni. Nincs térerő. Nem kell ezer feladattal megbirkózni nap  mint nap, egy dologra lehet koncentrálni. Maguk mögött hagyják Európát, és megkapják cserébe az emberek barátságát és a Himalája csodáját. Az egyik önkéntesük azt mondta, amikor először érkezett meg a faluba, lefeküdt a földre, onnan bámult fel a sokezres csúcsokra, és elsírta magát.

Galéria
Ha lelassulsz, kinyílik a világ-1
Ha lelassulsz, kinyílik a világ-2
Ha lelassulsz, kinyílik a világ-3
Ha lelassulsz, kinyílik a világ-4
+4

Éjszaka mínusz 25 fokban

„Először műemlékmentést végeztünk, évről évre visszajártunk egy-egy önkéntesekből álló csapattal – mondja Balázs. – Aztán rájöttünk, hogy Csoma öröksége többről szól. Így egyre nagyobb hangsúlyt kapott az oktatás, majd az iskolaépítés. Idén nyáron fejeztük be a harmadik napiskolánkat, amit úgy tájoltunk és szigeteltünk, hogy fűtés nélkül is jó legyen a hőmérséklet, ne kelljen télen abbahagyni a tanítást. Csoma 200 évvel ezelőtt elképesztő emberi erőfeszítéssel vert hidat a két kontinens közé, amit kevesen tudtak utána csinálni. Mi is ezen a hídon járunk.”

A magyarok a falu házaiban kapnak szállást, és együtt dolgoznak a helyiekkel. Mind megkóstolták, többen meg is szerették a nagy előd kedvenceit, a pörkölt árpalisztet és a jakvajas teát. S bár a 21. század önkéntesei nem élik azt az életet, amit Kőrösi Csoma, de közel kerülnek hozzá. Balázs a mínusz 25 fokos telet is kipróbálta.

„Négy év után, 2011-ben elhatároztuk, télen is megnézzük Zanglát. Tudtuk Csomáról, hogy két telet is kihúzott ott, kíváncsiak voltunk, mit élhetett át, amikor a hó teljesen elzárta a külvilágtól. Mi is csak egy befagyott folyón felfelé tudtuk megközelíteni a régiót, kilencven kilométeres túrával. Zanglában aztán felmentünk a palotába is, hogy Csoma szobájában töltsünk egyetlen éjszakát, fűtés nélkül. Ő mínusz 25–30 fokban sem fűtött, ahhoz ugyanis a nyílt térben kellett volna tüzet raknia. Féltette a füsttől értékes jegyzeteit, könyveit. Állatbőrökkel takarózott, mi korszerű, nagy fagytűrésű hálózsákokba bújtunk. És még így is életem legnehezebb éjszakája volt. Naplemente után hirtelen zuhant le a hőmérséklet, a mínusz 25 fokos levegő olyan ijesztő volt, hogy pánik közeli állapotba kerültem. Ötpercenként felültem, hogy Úristen, megfagyunk, le sem tudunk már innen menni. Pedig ott volt a falu biztató közelsége. Ekkor éreztem magam legközelebb Csoma életéhez, s még nagyobb tiszteletet éreztem iránta.”

Sétálva látni – tippek

Nem kell világgá menni ahhoz, hogy megtapasztaljuk a lassú utazás, városnézés élményét. „Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal, és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik.” Márai Sándor gondolataival indítja feltöltődést és megnyugvást ígérő budapesti városnéző sétáit a Slow Budapest mozgalom. Bővebben: slowbudapest.com/slow-seta

 

A lassú utazásra szavaz a nemzetközi Slow Living közösség is, melynek magyarországi csapatától információkat kaphatunk olyan utazási célpontokról, ahol megtapasztalhatjuk,
hogy a Slow Travel nem közlekedési mód, hanem érzésvilág. https://slowliving.hu

Slow travel a 21. században

Nem lehetetlen eljutni a Himalájába vagy akár Zanglába, de aki nekivág az útnak, hamar megtanul lelassulni. Itt senki sem rohanhat, a természet diktálja a tempót. Nyáron hat-nyolc nap, mire Európából Nyugat-Tibetbe jut az utazó. A hosszú repülőúton nemcsak időzónákat hagy maga mögött, hanem az otthoni fogalmakat is az időről. Az idő ott nem pénz, hanem gazdagság. Szellemiekben, tudásban, önmagunk megismerésében, élményekben. Ladak fővárosáig lehet repülni, s onnan, nyáron, egyhetes gyalogtúrával közelíthető meg Zangla. De dzsippel is két nap az út.

Indiába természetesen sokkal többen jutnak el Magyarországról, Szlovákiából, mint Nyugat-Tibetbe. A gazdag kultúrájú, kontinensnyi országban az emberek többsége nem tud a magyar tibetológusról, de ott, ahol életével nyomott hagyott, vagy az utókor emléket állított neki, a helyiek tudják, mire, kire kíváncsiak a magyar utazók. Kalkuttában a Bengáli Ázsiai Társaság székházában, ahol Csoma több évet dolgozott, elviszik az emlékszobájába, megmutatják a tibeti–angol szótár eredeti példányait. Dardzsilingben bármelyik szállodában útba igazítják a magyarokat a síremlékéhez.

Elhivatott tudós volt. Irimiás Balázs szerint nemcsak a tibetológiának, hanem az új slow travel mozgalomnak is alapító atyja lehetne. Vándorlása, figyelme a világra, nyitottsága szöges ellentéte annak, hogy ma, buzgó szelfizések, állandó fotózások közepette szinte csak a mobilunk kijelzőjén látjuk a helyeket, ahol járunk. Azzal, ahogy ő ismerkedett a helyi kultúrákkal, harmonikusabb, toleránsabb hellyé lehetne tenni a világot ma is. És érdekesebbé, emlékezetesebbé, színesebbé a saját utazásunkat.

Völgyi Vera

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Felmérés: Parlamenten kívül az MKP

Nyilvánosságra került a titkos felmérés

Mojmír Mamojka

Mamojka egyelőre marad

Robert Fico

Fico nem kíván egyebet, csak 2,99 százalékot a Hídnak

Jana Cigániková

VIDEÓ: Elszabadultak az indulatok – már a középső ujjukat mutogatják egymásnak a képviselők a parlamentben

Kucsera Miklós

Vágsellyei győzelem az érsekújvári régióderbin

hh

Férfimese a nagybetűs nőről

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.