Taksony/Vízkelet. Nemrég fejeződött be a Kincskereső című verseny második évfolyama, ám a tavalyival ellentétben ezúttal nem hirdettek rangsort, nem volt első, második, harmadik díj, hanem minden résztvevőt díjaztak.
Kóróökör és fűrészelő Jancsi
„Egyrészt olyan csodálatos előadások hangzottak el és olyan szorgalmasan dolgoztak ezek a gyerekek, hogy mindegyikük egyformán megérdemelte az elismerést, másrészt nem lett volna helyénvaló összehasonlítani egy olyan városi iskolából érkezett csapatot, amelyben a legmodernebb számítástechnikai berendezéseket használják egy olyan gömöri kisiskola diákjaival, akik az internethez is alig férnek hozzá” – magyarázta az idei értékelést Szanyi Mária, a Kincskereső fő szervezője.
A verseny lényege, hogy iskolás gyerekek helyi kincseket, értékeket, hagyományokat (műemlék épületet, helyi népszokást, történelmi személyiséget stb.) kutatnak fel és mutatnak be. „Nagyon jó lenne, ha ezeket a kis előadásokat nemcsak itt a versenyen, hanem másutt, például Csemadok-rendezvényeken is bemutatnák” – véli Szanyi Mária.
Egy követendő példát is felhozott: a tavalyi verseny győztesei, egy taksonyi és egy vízkeleti kislány, Vincze Brigitta és Papp Tímea (mindketten a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola 6. osztályos tanulói), nagyszüleik gyermekkorának játékait bemutató előadásukat nemrég a Csemadok vízkeleti alapszervezetének évzáró taggyűlésén is nagy sikerrel mutatták be.
Sikerük titka nemcsak a témaválasztásban, hanem az előadás módjában is rejlik. „Talán az is hozzájárult a sikerhez, hogy a gyerekeken látszott, maguk is élvezik, amit csinálnak, és nem az volt, mikor leszünk már túl rajta” – érzékelteti az előadás hangulatát Papp László, Tímea édesapja, aki maga is aktívan részt vett az előadásban – míg a lányok a szövegüket mondták, ő a számítógépes kivetítőn szolgáltatta ahhoz a képes kísérő anyagot. Sőt nemcsak képeket, hanem hanganyagot is. „A gyűjtést úgy kezdtük, hogy körbejártuk az idős rokonokat, ismerősöket, őket kérdeztük a gyerekkori szokásaikról, hanganyagot gyűjtöttünk, könyveket kölcsönöztünk” – idézi a felkészülést Tímea.
„Nagyon sok dolgot vettünk ki abból a könyvből, amit a nagyapám írt, meg a nagymamámtól is megkérdeztem, hogy hogyan játszottak régen” – teszi hozzá Brigitta. A nagypapa könyvéről Brigitta édesapja, Vincze Attila mondott többet: „Édesapám vízkeleti születésű volt, de Kosúton tanított, és mindkét község hagyományait gyűjtötte. Egy könyvbe jegyezte fel a régi szokásokat, mondókákat, gyerekjátékokat, és a játékszereket le is rajzolta.”
Parittya, buzogánybot, kóróökör, tank, fűzfa síp, fűrészelő Jancsi rajza is szerepelt a könyvben, ezek alapján készültek a versenyben bemutatott játékok, amiknek az elkészítésében az édesapák is besegítettek a lányoknak. A paritytyát, azaz csúzlit a mai gyerekek is ismerik, a buzogánybotot, a kóróökröt vagy a „tankot” aligha.
A felkészülés idején a lányok maguk is kipróbálták a nagyszülőktől tanult játékokat, a barátnőikkel közösen játszották a „longó” nevű labdajátékot, amely hasonlít a mai gyerekek által is játszott kidobósdihoz. „Az egyik gyerek feldobta a labdát, elkiáltotta magát, hogy longó, aztán akinek sikerült a labdát elkapnia, az egy másik gyereket kidobhatott vele” – írja le a játék menetét Brigitta.
Bizonyára az idei versenyben is sok olyan érdekes előadás volt, amit a versenyzőknek, Brigittához és Tímeához hasonlóan, más fórumokon is érdemes lenne bemutatniuk.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.