Kinek mi a szép?

Szó se róla, szépek tudnak lenni a halálra kiéheztetett lányok a kifutón, de annyira természetellenesek, annyira plakátszépségek, hogy az embernek tudatosítania kell, ilyen nincs a való életben. A lányok nem kergethetnek olyan álmokat, hogy tökéletes, csont-bőr szépséggé akarjanak válni, a férfiak pedig nem várhatják el ezt tőlük. Például ezért is zseniális a Dove kampánya. Számomra Juliette Binoche és Andy MacDowell a szépségideál. Egyik sem tökéletes, Binoche tud nagyon szürke is lenni, MacDowellnek pedig nagy a feneke. Na, ettől emberiek.

Grendel Ágota, a Véleményoldal szerkesztője

Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék – mondja a nóta. Csakhogy a mondatnak itt nincs vége. Azzal folytatódik, illetve ér véget, hogy „akinek a szeme fekete”. Ha nótás kedvünkben ebből a megállapításból indulunk ki, majdnem mindenki szép, kivéve, akinek a szeme zöld. „Be kell érnünk azzal, hogy a szépség fogalma egyénenként és népenként nagyon viszonylagos, amit egy újabbkori tudós abban a kétségbeesett mondatban fejezett ki, hogy a szépség tudatos önámítás” – ezzel zárja a szépségről szóló elmélkedését Kosztolányi Dezső. Persze, ő elvi síkon. Hogy gyakorlatilag ki és miért szép, más kategória. Az meg egy harmadik, hogy milyen a szép nő. Valamikor a ducik voltak divatban, később a Twiggy-típusú kiéheztetett, csontsovány lányok, máskor a sportos alkatúak. Aki követni akarja a divatideált, igencsak belebonyolódik, egy ideig fogyózhat, mígnem anorexiás vagy bulímiás lesz, utána meg etetőkúrára iratkozhat be, ha azt szeretné, az ő teste is emberi, pontosabban asszonyi alakot öltsön. A manöken és a modell azért kapja a gázsiját, mert kizsákmányolják a testét. A normális ember elfogadja magát olyannak, amilyen, értelmével és tehetségével keresi a kenyerét, s megelégszik azzal, hogy a gyerekének ő a legszebb anyuka, a férjének a legszebb feleség, szüleinek a legszebb gyerek.

Somogyi Tibor, lapunk fotóriportere

Egyértelműen a természetes szépséget preferálom, nem vagyok híve a mű dolgoknak, így a műnőknek sem. Fényképeztem már modelleket, szépségversenyen kezdő, megszeppent kislányokat. A szakmám szempontjából egyértelműen azokkal jobb dolgozni, akik tudnak viselkedni a fényképezőgép előtt, van tapasztalatuk a modellkedés terén. Ám vannak olyan lányok is, akiknek remeg a lábuk, amikor a kifutóra érnek, természetellenes mosollyal, kínosan ellenőrzött viselkedéssel próbálják levenni a zsűri tagjait a lábukról. (he)