Amikor egy kisgyerek szerelmes lesz, mindenki megmosolyogja. Pedig a szerelem érzése már az egészen apróknál is fontos, a későbbi lelki fejlődést meghatározó tényezője lehet az életüknek.
Kibe leszünk szerelmesek?
A kicsik kezdetben nyíltan kifejezést adnak érzelmeiknek, amivel gyakran zavarba hozzák a szüleiket. Sok felnőtt nem tudja, hogyan is reagáljon, esetleg meg is botránkozik. Számos serdülőkori fejlődési elakadás hátterében találjuk azt, hogy az illető gyermek akar maradni, hogy zavartalanul élvezhesse anyja szeretetét és gondoskodását. Mindannyian ismerjük azokat az agglegényeket, akik sohasem találják meg az igazi nőt, mert senkit sem találnak olyan tökéletesnek, mint az édesanyjukat, aki egyébként még felnőtt korukban is legfőbb bizalmasuk.
Az egészséges középutat talán valami olyan válasz jelentheti, melyet egy 5 éves kisfiú szülei adtak a gyerek felvetésére, miszerint ő már talált magának menyasszonyt, és az a mama. A fiú édesapja erre a kijelentésre barátságos, de határozott hangon felcsattant: „Azt már nem! A mama az én feleségem, te keress magadnak másikat!“ Ez az édesapa valóságosnak tekintette fia érzelmeit és őszintén be vallotta neki a viszszautasítás igazi okát, vagyis, hogy az anya az övé, és meg is akarja tartani magának. Ugyanakkor meg is mutatta neki azt az utat, amelyen majdan kárpótlást szerezhet magának.
A kislány édesanyja, a fiú apja viselkedését, mozdulatait, szófordulatait kezdi utánozni. Igyekszik az azonos nemű szülőhöz hasonlóvá válni, hogy ő is hasonló bánásmódban részesüljön. A kislány csinosítja magát, szorgoskodik a háztartásban és örül, amikor a papa házi tündérnek vagy igazi kis hölgynek nevezi. A fiú bevásárláskor cipeli a mama szatyrát, vagy bíztatja, hogy ne féljen a kóbor kutyától, és rendkívül büszke, amikor az apa tréfásan megjegyzi: „Nahát, te már kész férfi vagy!“
Természetesen ezek az érzések idővel alábbhagynak. A lányok megint anyásak lesznek, örömet lelnek a női témák és titkok megvitatásában a mamával. A fiúk figyelme a papa felé fordul, hiszen a mozdonyokról és rakétákról vele sokkal jobban lehet beszélgetni. A heves szerelmi érzések jó pár évre elcsitulnak, és csak a serdülőkorban élednek majd újra, de akkor már nem a családtagok felé.
Biztosan ti is emlékeztek még arra, mikor kicsik voltatok, és bizonyítani akartatok a szüleiteknek. Most már majdnem felnőttként ez kissé nevetséges, hiszen más gondjaink vannak. Jobban érdekel bennünket az osztálytársunk csinos arcocskája, mint az anyué, szívesebben elmegyünk moziba a barátainkkal, minthogy apánkkal sárkányt eregessünk. És ez így van rendjén. (he, s)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.