Kalandos kerékpártúra Romániában

Az utazást hosszas előkészület előzte meg, majd a nyáron Maitz Györggyel elindultak, hogy felfedezzék Erdélyt és Romániát, felkutassák a még fellelhető csángó magyarok kulturális értékeit és valamit hazahozzanak az ottani miliőből. Sajnos Györgynek hat nap után egy sérülés miatt vissza kellett fordulnia, így Zoli egyedül vágott neki az ismeretlennek. „Mindig is érdekelt a csángó magyarok kultúrája, történelme és mindennapjaik örömei és problémái. Mindenképpen szerettem volna a saját szememmel látni, érezni, tapasztalni az ottaniak életét. Hosszas tervezés és kapcsolatfelvétel után kész voltam, hogy felfedezem magamnak Erdélyt és Románia többi részét. Már gyerekkoromtól kezdve szerettem bringázni, ezért nem volt kérdéses számomra, hogy ezzel a közlekedési eszközzel teszem meg a távot. Húsz nap alatt 2000 kilométert kerekeztem le.”

Népszokások után kutatva

Önmaga tervezte meg az útvonalat is. Főleg a kihívások éltetik, szereti legyőzni saját korlátait. Egyfajta bizonyításvágyból vágott neki a cseppet sem veszélytelen túrának. „Ám nemcsak a belső kielégülés hajtott, hanem szerettem volna egyfajta küldetést is véghezvinni. Elhatároztam, hogy minden tapasztalatot feljegyzek, megkeresem a régi, archaikus csángó magyarság világát és mentek meg belőle az utókornak. Számos népdalt rögzítettem, és sok fotót készítettem. Nagyon barátságosak az emberek. Tartottam az úttól, mert sok mindent hallottam, de szerencsére az isteni gondviselés nem engedte, hogy bántódásom essen. Szálláshelyeket cserkészektől is kaptam, de aludtam a szabad ég alatt, pajtában, kukoricásban, két sziklafal között és buszmegállóban is. De csakis így élhettem át minél autentikusabban az ottani világot. #gy, hogy kerékpárral közlekedtem, sokkal közelebb éreztem magamhoz a helyet, élményteljesebb volt. Úttalan utakon jártam, de mindig voltak segítőkész emberek. Érdekes volt a kommunikáció a románokkal is. A moldvai magyarok archaikus csángó nyelvet beszélnek, sok román kifejezéssel, ami nem csoda, hiszen az ottani gyerekeknek törvényből adódóan kötelező román iskolába járni, s csak délután vannak magyar foglalkozások, ahol a magyar betűvetést és olvasást tanulják. A hagyományok már csak az idősek körében fontosak, a fiatalok ugyanúgy a modern kort követik. Érdekes volt látni, ahogy az ottani ember házainak szobáiban temérdek cicomás dolog van. Itt találkozik a múlt a jelennel. Számunkra már giccsesnek tűnő szobáik voltak.” Zoli bejárta szinte egész Erdélyt, és ismerkedett Európa egyik legrégebbről megmaradt népcsoportjával. „A csángó magyaroknak teljesen más az értékrendjük, mint az itthoni magyarságnak. Nagyon hívő emberek. A gyermekek szigorú katolikus értékrend szerint nevelkednek.”

Veszélyben a hegyen

Az út minden jóindulat ellenére sem volt zökkenőmentes. A legkeményebb a Szent Anna krátertóhoz vezető út volt. Az egyik hegyen késő este „rövidített”, amikor öt pásztorkutya villogtatta rá szemeit, és szűnni nem akaró csaholásba kezdtek. Szerencsére jött a pásztor, és visszarendelte a bizalmatlan ebeket. Ezt és az esőt leszámítva nem volt semmi problémája az út során. Most azt tervezi, visszamegy. Ezúttal nem megy üres kézzel, szeretné meghálálni a kedves fogadtatást. Már most szervezkedik. A csángó magyarságnak szeretne segíteni. Taneszközöket, krétákat, füzeteket visz nekik. Idehaza pedig számos előadás keretében szeretné megosztani tapasztalatait. „Ezzel az úttal főleg önmagamnak bizonyítottam, hogy amit eltervezek, azt képes vagyok véghezvinni. Nem kell ahhoz sok pénz, hogy megcsináljuk, amit akarunk, csupán szervezés kérdése az egész” – vallja Zoli. A komáromi Zichy-palotában október 19-én 18 órai kezdettel vetítéssel egybekötött beszélgetéssel eleveníti fel a kalandos utazást.