Holdteremtő katasztrófa

Két kutató a Hold keringését tanulmányozva rekonstruálta azt a kozmikus ütközést, amely összeköthette Földünket, hűséges kísérőjével, a Holddal. A tudósok úgy vélik, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt, a kialakuló Föld összeütközött, egy kb. Mars-méretű bolygóval, aminek az lett az eredménye, hogy nagymennyiségű kőtörmelék került az űrbe. A törmeléket alkotó kőzetek azután egy kisebb gömbbé formálódtak, és Föld körüli pályán maradva kialakult a Föld egyetlen holdja. Ez az esemény azután jelentős mértékben elősegítette, hogy a Földön az élet kialakulásához megfelelő körülmények teremtődhessenek. A fentiekről bő-vebben, a Nature magazin 2002-ben megjelent cikkében lehet olvasni, ahol a két csillagász, Eric Aspaugh, és Robin Canup megjelentette a Hold kialakulásáról szóló tanulmányát. A fenti elmélet egyik fő bizonyítéka, maga a Hold, noha a Naprendszer kialakulásának mikéntjéről, még roppant keveset tudunk. A Hold anyaga, többnyire könnyű kőzetekből épül fel, míg a Föld könnyebb kőzetekből és egy hatalmas vasmagból áll, addig a Holdon, szinte semennyi vas sincs. Arról, hogy a Hold egy kozmikus ütközés eredménye, már az Apollo-program űrhajósai által visszahozott kőzetminták alapján megbizonyosodtak a csillagászok. A tanulmány szerzői azonban úgy gondolták, mindenképp pontosan akarják meghatározni a Hold kialakulásának időpontját. Egyetlen út állt előttük, hogy rekonstruálják az eseményeket, mégpedig az, hogy a Föld perdületét, és a Hold keringését veszik alapul számításaikhoz. Ezek alapján, tulajdonképpen visszaforgatták az idő kerekét, és egy számítógépes szimulációs rendszer segítségével megvizsgáltak több lehetséges ütközési variációt. A számítások szerint, akkoriban a Föld már többé-kevésbé elnyerte mai formáját, és egy napja mindössze 5 óráig tartott. A kutatók szerint egyetlen ilyen ütközés elegendő volt, ha a Föld már a jelenlegi formájában létezett. Ha nagyobb égitestek ütköztek volna, akkor szükség lett volna egy második ütközésre is, hogy ugyanezekkel az eredményekkel járjon, ennek pedig kisebb a valószínűsége, mint az egyszeri ütközésnek. De egy kisebb, mondjuk feleekkora Föld ütközése egy kisebb holdat eredményezett volna, amely vasban sokkal gazdagabb volna. A Föld új társa, a Hold által keltett árapály tevékenység, végül lassította a Föld perdületét, a Hold pedig lassan növelte pályáját. A Hold hatása egyúttal stabilizálta a Föld tengelyének kilengéseit is, és ezzel lehetségessé vált a különböző éghajlati övek kialakulása is. Ezzel lassan meghatározottá vált az évszakok sorrendje, ami már kiszámítható, biztos feltételeket nyújtott az élet számára.