Hogyan lehet egészséges a cipekedéstől?

A nők többsége időről időre kénytelen „edzeni cipekedő izmait”, hiszen a piacon bizony kilószám vásároljuk a gyümölcsöket, burgonyát, dinnyét, esetleg húsfélét, s a megvásárolt ételeket haza is kell szállítani valahogy. Minél nagyobb a család, annál több a cipelnivaló. De egyáltalán nem mindegy, hogyan és miben hordjuk haza a megvásárolt holmit.

Aki látott már szatyrok alatt görnyedő nőt, görbe háttal, az tudja, mennyire lehetetlen egy bevásárlószatyorral sikkesen járni! Vagy mégsem? Az afrikai asszonyok a fejükön hordják elképesztő terheiket, és olyan szálfa termetűek és könynyed járásúak mintha a kifutón sétálnának.

Hogy emeljünk terheket?

Gyakorolja egy ruháskosárra, vagy egy üres italos rekesszel, ez nem tudja megerőltetni a hátát és izomzatát! Álljon egyenes háttal a rekesz mellé, csípőszélességű terpeszben, hasát és fenekét feszítse meg, lélegezzen ki. Dőljön előre, térdét hajlítsa be, de sarka maradjon a talajon, állítsa a két lába közé a rekeszt vagy a kosarat. Úgy emelje meg a terhet, hogy lábát és hátát egyszerre – és persze lassan – egyenesíti ki, hogy a gerinc stabil maradhasson. Használja has-láb- és farizmait. Igen fontos, hogy a tárgyakat soha ne emeljük meg vagy tegyük le elfordított derékkal, és a kismamák számára még a többi gyerekük emelésénél is figyelembe kell venni ezeket. Ha a teher túl nehéz, ketten emeljék fel, inkább kérjen segítséget, mint meghúzza a hátát.

A szatyor – ha jó, nem olyan nehéz!

A jó szatyornak nem túl hosszú a füle és nem vágja kezünket. Nem is szabadna elszakadnia. A jó szatyor egyúttal kíméli a környezetet is. Nem szabad, hogy elkényelmesedjünk, és mindenhol környezetszennyező szatyrokat kérjünk! Ingyen általában nejlon reklámszatyrot kapunk. Ha fizetnünk kell a szatyorért (5–15 koronát), gyakran választhatunk, műanyag- vagy papírtáskát szeretnénk, de a legjobb, ha visszük magunkkal a kedvenc és jól bevált bevásárló táskát.

Cipeljen helyesen!

A kosarak használata is segíthet, főleg, mert a zöldségfélék frissebben maradnak benne, ha a piacra megyünk. A gömbölyded kosarak kevésbé jók, túlzottan el kell tartanunk a karjainkat a testünktől. Olyan kosarat válasszunk, melynek szája öblös, nem túl nehéz, és amely lapított formájú, jobban a test mellé simul.

Hogyan osszuk el a holmit?

Lehetőség szerint két szatyorral menjünk, és mindkettő egyforma méretű legyen. A terheket próbáljuk egyenlően elosztani a táskákban, úgy, hogy a nehezét (tejek, üdítős üvegek stb.) a táska aljára kerüljenek, az apróbb dolgok a gyümölcsök, a törékeny holmik a tetejére. Próbálja a táskákat testéhez minél közelebb tartani, tartsa egyenesen hátizmait, és inkább úgy emeljen, mint az előbb leírtuk.

Ha nem osztható el a teher

Ez is előfordulhat, ilyenkor inkább vigyünk magunkkal egy háti szatyrot, vagy egy úgynevezett „gurulós táskát“ és vigyük a vállunkon, vagy húzzuk magunk után a csomagokat. Ha olyan terhet kell cipelnie, amit maga előtt kell vigyen, például egy tálcányi palántát, vagy hasonlót, akkor a hasa magasságában támassza ki és egyenes háttal vigye.

Ha elfáradt, akkor rakja le a szatyrokat, lehetőleg ne a földre, hanem egy padra, vagy magaslatra – ha fél, hogy összekoszolódnak, varrjon a szatyrok aljára ellenálló anyagból sarokvédőt, vagy „talpalást“ – és végezzen vállkörzést. Előbb külön-külön, majd egyszerre a két vállal. Ha a nyakát is érzi, néhány fejkörzés is segíthet.

A cipekedés nem erőnléti edzés!

Ha tudja, inkább ossza el két-három adagra a vásárolt holmit, és ne vigyen fel mindent egyszerre az autójából, ha pedig kézben cipel haza mindent, akkor soha ne válasszon a vásárláshoz bevásárlókocsit, csak kézi kosárral vásároljon, így meg tudja saccolni, elbírja-e a vásárolt dolgokat hazáig.