Hetvenéves a Körhinta

Itt tanulta meg a színészi mesterség alapjait, a filmszínészet finom fortélyait, azt a játékstílust, amelyben értelem és érzelem fonódik össze tökéletes egységben. „Repülünk, Mari!” – kiáltja szerelmes szívvel Soós Imre, a történetbeli Bíró Máté a körhintában ülve. Ezt az ikonikus képsort bizonyára az is őrzi magában, aki csak egyszer látta a filmet.

Hetven év nagy idő. Ma már kevesen tudják, milyen elő- és utótörténetek kísérték a forgatást, a bemutatót és az alkotás külföldi diadalútját.

Törőcsik Mari elsőéves színinövendék volt, amikor az egyik tanárnője szólt neki, hogy a Vihar és az Életjel rendezője, Fábri Zoltán új filmre készül, amelyhez épp olyan lányalakot keres, mint ő, ezért jól tenné, ha elmenne a szereplőválogatásra. „Én? – nézett csodálkozva a pályáját épp hogy csak elkezdő pélyi lány. – De hiszen nincs semmilyen ruhám!”

Édesanyja régi, ügyesen átalakított kabátjában járt akkoriban, ám az osztálytársnői nem hagyták annyiban. Felöltöztették. Mindenki adott rá valamit a saját, ugyancsak szegényes ruhatárából. Ki is festették őt, hogy a rendező érettebbnek lássa a koránál. Törőcsik Mari erre így emlékezett:

„Nemcsak ruhám és selyemharisnyám, de még cipőm sem volt olyan, amiben elmehettem volna a próbafelvételre. Mindenki adott valamit. Kirúzsozták vörösre a számat, fekete ceruzával kifestették a szememet. Úgy néztem ki, mint egy rossz kurva. Már forgattunk, amikor egyszer megkérdeztem Fábrit, hogy te Zoli, miért nem küldtél el engem a francba? De rögtön abban a pillanatban, amint megláttál, hiszen szörnyen néztem ki! Azt felelte: Mari, bejöttél, mondtam, hogy foglaljon helyet! Te leültél a fotel legszélére, hogy bármikor elrohanhass, ha menekülőre veszed. S ahogy ott ültél, én már tudtam, hogy te vagy Pataki Mari. Sok jelölt volt a szerepre, de senki más nem jöhetett szóba.”

Fábri így emlékezett erre a napra:

„A felvételről már ordított, hogy ő az egyetlen, igazán lehetséges Pataki Mari. Hamvassága, őszintesége, hiteles népisége mindenkinél igazabb volt. A forgatáson úgy dolgozott, mint egy kiskatona. Fegyelmezetten, koncentráltan, mellékes duma nélkül. Figyelmesen. Arcának, szemének kifejezőereje már az első napokban nőttön nőtt. Ki ne emlékezne – ha látta valaha a Körhintát – a kukoricamorzsolás estéjén Pataki Mari fáradt csüggedésére, ahogy a neki szánt sorson töpreng, ahogy a kukoricát és a korán megvénült anyja arcát nézi, s hallgatja a szobából apja alkudozását leendő vejével, a tehetős gazdával? És a változást – mintha a Nap sütne ki, amikor Bíró Máté betoppan. A kifejezőerő gazdagságán azóta is elcsodálkozik a néző... Arca képes kifejezni a bánatot és az örömöt, ahogy elkiáltotta kétségbeesve: Mátééé!, majd ahogy a magasban megfogta a fiú kinyújtott kezét, és a léggömböt tartva repült a körhintán, önfeledt boldogsággal az arcán. Vagy ahogy a lakodalmi tánc után lihegve, konokul, végső elszánással szembeszegült kemény akaratú apjával.”

Fábrit valósággal lenyűgözte a színinövendék bájos lénye, őszinte viselkedése. Nem is kért tőle semmi olyat a felvételek során, ami távol állt volna az egyéniségétől. A jövő nagy színésznőjét ugyan még aligha láthatta benne, de hogy ígéretes tehetség a felfedezettje, azt bizonyára első perctől fogva tudta. Ott állt előtte egy érzékeny, fiatal lány tiszta szempárral, szív formájú arcával, helyes varkocsaival, és egyértelmű volt számára, hogy Törőcsik Marinál ideálisabb színésznőt nem találhatott volna Pataki Mari szerepére.

„Egész filmszínészi pályámat az határozta meg, hogy Fábrival kezdtem – nyilatkozta tíz évvel a forgatás után, amikor olyan filmekben is láthatta már őt a közönség, mint a Külvárosi legenda, a Két vallomás, a Vasvirág, az Édes Anna, a Szent Péter esernyője, a Gyalog a mennyországba, a Két emelet boldogság, az Elveszett paradicsom, a Csend és kiáltás, a Holdudvar, a Holt vidék, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Kínai kancsó vagy a Szerelmem, Elektra. – Művészi és emberi vonatkozásban az ő tévedhetetlen ízlése terelt jó irányba, indított útnak engem. Ha visszafelé tekintek, tudom, mennyire kezdő voltam akkoriban. Színészi eszközeim hiányoztak még, de szerencsére Fábri fiatal lánnyal akarta játszatni a szerepet. Ha sírnom kellett, cselhez folyamodott. Hangosan rám szólt, megbántott, csak azért, hogy eleredjenek a könnyeim. Nevetni sem tudtam úgy, ahogy szerettem volna. Megkért valakit, hogy nevessen helyettem, és szinkronizáltatott a jelenetben.”

A film egyik legmeghatóbb képsora, ahogy Törőcsik Mari ott áll a szántóföldön Soós Imre mellett, kezében egy kosárral. De egy gyenge pillanatban kifut az erő a kezéből, és elejti a kosarat. Bele a sárba. És kiolvasható a szemükből, hogy őket már nem választhatja el egymástól senki és semmi. Végképp nem az öreg Pataki, aki a szövetkezetből kilépve egy nagygazdának ígéri oda a lányát, mert a földnek földdel kell egyesülnie, ha tetszik a lányának, ha nem. Pataki Mari mégsem hajt fejet szigorú apja akarata előtt. Amikor dühében az öreg baltát ragad, lánya elindul otthonról, kiharcolva ezzel a szerelemhez való jogát.

Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg a film többi szereplőjét. Csupa színészi nagyság vállalt szerepet Fábrinál. Pataki Istvánt, aki kilépett a biztos megélhetést jelentő szövetkezetből, Barsy Béla, Erzsi nénit, a feleségét, Pataki Mari anyját Kiss Manyi, a jómódú gazdát, vagyis a kiszemelt férjet Szirtes Ádám, Bíró Mátét, a lány nagy szerelmét Soós Imre formálja meg szívvel-lélekkel. A Körhinta ezzel együtt mégis Törőcsik Mari filmje. Róla áradoztak az 56-os cannes-i fesztivál kritikusai is, köztük Francois Truffaut, a francia új hullám későbbi vezéregyénisége, aki a zsűri szemére vetette, hogy nem ez a film és annak női főszereplője kapta meg az Arany Pálmát. Törőcsik Mari mély érzelmeket kavaró játéka mellett a film nagyjelenete, a 77 snittből álló lakodalmi tánc is lenyűgözte, amely a boldogsághoz való jog és az egyéni szabadság erejének eksztatikus megjelenítésével a magyar filmművészet szimbolikus jelenete lett. Cannes-ban Törőcsik Mari nem lehetett jelen, a főiskola nem engedte ki őt, de az ottani siker után a párizsi bemutatóra már kiutazhatott, és nem sokkal később Karlovy Vary fesztiváljára is eljutott. Színészi pályájának első nagy mérföldköve lett a Körhinta, amely egészen a világhírig repítette.