Heccből nevezetünk egy versenybe

Március végén csak úgy heccből elmentünk hármasban Bazinba egy versenyre. Ikertestvérem, a kalapácsvető Milo, meg a sógorom, Milan Haborák, aki maga is súlylökő. Káposztalevest főztünk. Harminc csapat versengett, s már hazajöttünk, amikor szóltak, hogy miénk a díj. Én csak kukta voltam, a sógorom volt a főszakács, ő egyébként is fantasztikusan főz, meg is látszik rajta. De hadd mondjam el a versenyt: egyórás késéssel érkeztünk, a többi csapat már javában sürgött-forgott, mire mi előszedtük az egyik barátunktól kölcsönzött üstöt. Mondtuk is, hogy már nem érdemes hozzáfogni, de megvettünk egy csomó húst, aztán nekiláttunk, hogy legalább jóllakjunk. Nem hagyományos módon főztük a káposztalevest, a sógorom kitalált egy új receptet, azóta már többször is nagy sikert aratott vele. Az egésznek az volt a lényege, hogy darált húsból, amit ugyanúgy fűszereztünk és készítettünk el, mint a kolbásznak valót, nagyobb gombócokat formáltunk, s ezeket belefőztük. Amikor elkészült, mindenki megkóstolhatta, aki a zsürinél jegyet vett. El is fogyott mind az utolsó cseppig, azért mi is jóllaktunk, aztán elbúcsúztunk a társaságtól, s hazamentünk. Egyszer csak csöngött a telefon, az egyik haverunk hívott, hogy mi nyertünk. A tizenhárom zsüritagból kilenc bennünket tett az első helyre, ketten a másodikra.

Az én specialitásom a grillezés. A ház mögött van egy hatalmas terasz, oda vettem egy grillt, hetente háromszor-négyszer is használom. Bevallom, a feleségem készíti elő az ételeket, én már csak rárakom a rostra, s vigyázok, hogy meg ne égjen. Mind a három család gyakran összejön, közel lakunk egymáshoz itt Zselizen, s együtt szoktunk vacsorázni. Tegnap nálunk voltak a magyar dobók, Bieber Zsolték, nekik finom pacalpörköltet főztünk. Speciálisan akartuk készíteni, ahogy szoktuk, csülökkel, de azt már Léván nem kaptunk, így anélkül volt, de így is igen finom lett. (uk)

Káposztaleves húsgombóccal súlylökő módra (Milan Haborák receptje)

Ötliteres fazéknyi adaghoz olajion pirítsunk meg két–három fej vöröshagymát, amikor már üveges a hagyma, tegyünk rá fűszerpaprikát, és tegyük bele a húst. Legjobb a sertésborda, s ne spóroljunk vele. Babérlevéllel, fekete borssal fűszerezzük, egy kevés vízzel felöntjük, és egy óráig pároljuk fedő alatt. Utána adjuk hozzá a savanyú káposztát, amelynek a levét eltesszük. Ezt csak a főzés végén adagoljuk, aszerint, hogy milyen savanyúan szeretjük. Jó bőven tegyünk bele szárított gombát, legjobb az erdei keverék, de tegyünk hozzá sampinyont is.

Előző nap daráljunk meg egy kiló húst (60 dkg marhahúst és 40 dkg disznóhúst), fűszerezzük meg, mintha kolbászt készítenénk: négyszínű borssal (én külföldről hozom, magam szárítom), paprikával (mindig magyar paprikát használok), sóval. Mielőtt beletennénk a levesbe, amelyet még majoránnával és fokhagymával fűszerezünk, üssünk hozzá két egész tojást, s jól dolgozzuk össze a masszát, vizes kézzel teniszlabda nagyságú gombócokat formáljunk belőle. Ezeket dobjuk bele a forró levesbe, 10–15 percig főzzük.

Tejföllel tálaljuk.