Fogadja el kedvesét olyannak, amilyen!

Sokan ringatják magukat abban a téves hiedelemben: A párom majd „megváltozik”. Nos, ki kell, hogy ábrándítsunk mindenkit. Egyáltalán nem biztos, hogy ő is ezt akarja. Tény, hogy egy párkapcsolatban történhet fejlődés, változás, az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás és megértés jegyében. Erre épít a párterápia. Ám, ha ön úgy érzi, nem tudja társát elfogadni olyannak, amilyen, nem kívánhatja tőle, hogy megváltozzon. Mert mindkettőjüknek tiszteletben kell tartania a másik önálló személyiségét. Tegye fel magának a kérdést: „Biztos, hogy jó társ számomra az, akitől gyakran várom, hogy valaki más legyen?”

Szakítás előtt adjon esélyt a kapcsolatnak

Próbálja megbeszélni a kedvesével, mi okoz önnek gondot a kapcsolatban. Ha elmélyülten és őszintén szót tudtnak érteni egymással a mindennapokban, nem billen a kapcsolat mérlege a szakítás irányába.

u Párja egy önálló személyiség, nem kívánhatja tőle, hogy az „ön fejével gondolkodva” tisztában legyen azzal, mi a problémája a kapcsolattal. Ossza meg vele! A beszélgetés egyben „teszteli” párja hajlandóságát a változásra. Kiderülhet, vajon neki mi okoz gondot. Érti-e az ön problémáit és hajlandó-e közösen változtatni?

u Ha már régen együtt élnek, és nem tudják, „hányadán állnak egymással”, a szakítási döntés meghozatalában segíthet az ún. „próbakülönélés”. (Ez a fogalom a házassági tanácsadók gyakorlatából származik.) A próbakülönélés megszakítja a pár hétköznapi konfliktusait, így mindkét fél „levegőhöz jut” és mindketten higgadtan átgondolhatják egymáshoz fűződő viszonyukat, tisztázhatják érzelmeiket.

Lépjen tovább!

Ha mindent megpróbált és „menthetetlennek” érzi párkapcsolatát, akkor semmi oka nincs rá, hogy megromlott kapcsolatban maradjon. Az érett szakítási döntés jele, ha vállalni tudja érte a felelősséget. Sokan, csak azért halogatják a kapcsolat végleges megszakítását, mert nincs kedvezőbb partner a láthatáron. Ne verje át magát! Csak korábbi kapcsolata lezárásával nyithat kaput új partner számára! A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak. Igaz, akkor, amikor történik, tragédiának érezheti. Életünk egy része a párkeresésről szól, s ehhez a szakítás is hozzá tartozik. Egy megromlott párkapcsolat lezárása pozitív fordulatot hozhat mindenki életében. Nyitánya lehet valami újnak, jobbnak, a változásnak. Gazdagodik a személyiség, megtanulunk élethelyzeteket megoldani. A szakítást, a kapcsolat lezárását megkönnyítheti mindkét fél számára, ha meg tudják fogalmazni, ki miért lép ki a viszonyból. Ez nem egyenlő azzal, hogy ön szerint „a másik miben hibázott”!

Tanuljon önmagától!

Több kutatás foglalkozott a szakítást követő lassú alkalmazkodási folyamat fázisaival. Ez az időszak a szakításnál akár egy év is lehet, míg válás esetén a teljes alkalmazkodáshoz közel három év szükséges. A szakítást követő néhány napban szinte el sem hiszi, hogy ilyesmi önnel is megtörténhetett. Ilyenkor a tagadás, elhárítás jellemző. Ezt később felváltja a kétségbeesés. A reménytelenség érzése lesz úrrá magán. A harag és a düh a volt partner és a világ iránt, szintén jellemző érzések a szakítást követő hetekben, hónapokban. A lehangoltság, önvád akár még hosszabb időszak – fél év – elteltével is megnehezítheti mindennapi közérzetét. Ám ne feledje: ebben a nehéz időszakban tanulhat a legtöbbet önmagáról és az emberi kapcsolatok értékéről.

Kezdjen új életet!

Higgye el, lassacskán újra megtalálja önmagát, örülni tud, tervez és nyitottá válik egy új kapcsolatra. Nem véletlen, hogy a szakítást, a válást követő időszak érzelmi fázisai a gyászéhoz hasonlatosak. A partner elvesztését, egy párkapcsolatot ugyanúgy meg kell siratni, gyászolni. Adjon hát időt magának! Legyen türelemmel és merüljön el az érzésekben, hiszen ez a lelki gyógyulás, vigasztalódás útja. Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Különösen fontos, hogy ne legyen magányos a szakítást követő nehéz időszakban. Ilyenkor barátaira, családtagjaira számíthat leginkább. A kreatív hobbi, érdekes munka, sport és a művészetek segíthetnek a legtöbbet sötét gondolatai elterelésében. Olvasson, hallgasson zenét! Rajzolja, írja, és beszélje ki magából a fájdalmat. Ha teheti, mozduljon ki, ismerjen meg új embereket, helyszíneket. Ám ami a legfontosabb: ne ugorjon fejest megalapozatlanul „az első kínálkozó” párkapcsolatba, hiszen csak tovább tetézi lelki sérülése esélyét. S ha valóban (be)érett szakítási döntés született, akkor kár keresnie az exszel való kapcsolatfelvételt : ne írjon, ne telefonáljon, ne keresse a találkozás lehetőségét vele. Helyette merítsen erőt baráti, családi kapcsolataiból. (wellnesscafe, gk)