Focistának nem volt jó

Párizs. Életének 74. évében egy párizsi kórházban elhunyt Jacques Derrida, a világ leghíresebb filozófusa. Nem kevesebbet állított, mint hogy soha olyan kegyetlen, kirekesztő világban még nem élt az ember, mint jelenleg, a liberális demokrácia, a kapitalista piacgazdaság viszonyai között.

Jacques DerridaČTK/AP-felvételJacques Derrida, a XX. századi filozófia nagy alakja mindenekelőtt a dekonstrukció-elmélet megalkotásával tette le névjegyét a gondolkodás történetében. Hírnevét nemcsak hazájában, hanem külföldön, főként az USA-ban alapozta meg: díszdoktora volt több amerikai egyetemnek. Derrida 1930-ban az algériai el-Biarban született, majd 19 évesen Fraciaországba ment. 1952-től a párizsi tanárképző főiskola növendékeként Michel Foucault és Louis Althusser tanítványa lett. Később az amerikai Harvard, majd pedig a párizsi Sorbonne hallgatója lett. 1965-ben avatták a filozófia professzorává, a tanárképző főiskola tanára, majd tanszékvezetője lett.

Filozófiájában kezdetben a fenomenológia tanulmányozója, Husserl-értelmezéseivel az írás filozófusaként vált ismertté. Később a posztstrukturalizmus irányzatának képviselője lett. Érett műveiben a dekonstrukció-elmélet alapján bírálta a nyugati metafizika szerinte legnagyobb előítéletét, a logocentrizmust, vagyis hogy a beszéd felette áll az írott szövegnek. Derrida szerint a filozófia maga is szöveg. Az utóbbi időkben ugyan egyre növekvő utálattal viseltetett a dekonstrukció iránt, hiszen a fogalom teljesen áthatotta a mindennapi nyelvhasználatot is. Egyik utolsó interjújában bevallotta, a dekonstrukció szót egyszer még egy New York Timesban megjelent vörösboros nyúlpörkölt receptjében is megtalálta. Nem is beszélve Woody Allen Agyament Harry (Deconstructing Harry) című filmjéről.

Derrida a leghíresebb filozófus megnevezést sohasem cáfolta, sőt Franciaországban kitartóan harcolt a filozófiaoktatás kiterjesztéséért, 1983-ban alapítója volt a Nemzetközi Filozófiai Főiskolának. Több amerikai egyetem (köztük a rangos Yale és a John Hopkins) vendégtanáraként tanított. Negyvennél több könyvet írt, 1993-as művében, a Marx kísérteteiben rehabilitálta Marxot. A sokat vitatott francia filozófus nem kevesebbet állított, mint hogy soha olyan mértékű kegyetlenség, egyenlőtlenség, kirekesztés nem uralkodott még a földön, mint jelenleg, a liberális demokrácia, a kapitalista piacgazdaság viszonyai között. Egy interjúban élete legnagyobb csalódásának nevezte, hogy nem léphetett kedvenc írója, Albert Camus nyomába, aki az algériai fociválogatott tagja volt: „Profi focista szerettem volna lenni, de felhagytam ezzel az álmommal, mert nem voltam elég jó.” (o-o)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?