Fesztivál-kávé

Talán már kiderült: az a fajta ember vagyok, aki az első feketéje nélkül ki sem tudja nyitni a szemét. Ez nagy problémákat tud okozni olyan helyzetekben, mikor szinte képtelenség, hogy valaki is az ágyába hozza az ébresztő italt. Gondolok itt a fesztiválokra. A nyaraim – az utazásokon kívül – a fesztiválok jegyében telnek, hívnak ide-oda, én pedig megyek. Természetesen már kissé arisztokratikusabban, mint fiatal éveimben, mikor képes voltam a többiekkel együtt sátorozni, és az ilyen-olyan vizesblokkokban frissíteni az aznapi outfitet – ma már kell egy kényelmes ágy, minimum panzióban, hogy ne készítsen ki teljesen a túlzásba vitt tobzódás. Ma már nem bírnám elviselni, hogy hajnalban valaki részegen a sátramra essen, vagy éppen bemásszon mellém a félszemű kutyájával együtt. Az utóbbi másfél hetet Kapolcson töltöttem, mint már évek óta mindig, most is újságíróként. ĺgy természetesen járt a kényelmes szállás, fürdőszobával, bár a hely közösségi mivoltát figyelembe véve itt is volt, hogy reggel arra riadtam: a tulaj harsányan a Tizenhat tonnát üvölti első, korai Unicuma mellett. Tavaly még bölcs voltam, vittem merülőforralót, hogy legalább egy sovány neszkávé vigaszom legyen, de ez idén elmaradt. (Első este felhívtam a barátomat, hogy nagy a baj, hoztam mindent ember nagyságú csomagomban, hajcsavarótól a masszázsolajig, csak éppen a meleg cucc, esőkabát maradt otthon. A barátom megvigasztalt: ezeket bárki kölcsönadja nekem, de én kitől kérnék kézi-masszírozót, halcsontos fűzőt egy fesztivál kellős közepén?!) Szóval szenvedtem reggelente, mint kutya a kútban. Sminkemet remegő kézzel rajzoltam a fejemre, úgy kúsztam le a kerti büfébe. Ám ott megtapasztaltam, mi a csoda. A kávé persze lötty, és műanyag pohárban (Brrr…), de ha mellé Szaki márkájú házi sört iszom, garantáltan felébredek. Eztán már csak egy energiaital kell, majd még egy a remek házi sörből, és el van intézve a délelőtt. Sajnos egyik alkalommal az egész napomat elintézte ez a radikális kezdés, ugyanezzel a lendülettel hajtottam magam kora délutánig, mikor cikkek ide vagy oda, az alkony már kábán talált az ágyamban. Reggel pedig elkezdődött a fesztiválozók örök köre megint.

Már itthon vagyok, de nagyon nehéz leparkolnom a normális hétköznapokban. Pedig itthon senki nem ébreszt gitárszóval, és ágyba kapom a kávémat is.