Európa kiszolgáltatottnak érezheti magát

A szakértők emlékeztetnek arra, hogy az egységesülő Európa nem mentes a szeparatizmus agresszív megnyilatkozásaitól. Miközben az unióban megszűntek a belső határok, több országban is működnek olyan szélsőséges nacionalista fegyveres szervezetek, amelyek időnként merényleteket hajtanak végre.

Eddig kivételnek számítottak a „nem célzott támadások”, tömeggyilkosságok, amelyek válogatás nélkül pusztították áldozataikat. Erre volt példa a „valódi IRA” által végrehajtott robbantás az észak-írországi Omagh városkában, amely 29 ártatlan halálát okozta. Az ír köztársaságiak, hasonlóan a baszk ETA embereihez, tartózkodtak az olyan akcióktól, amely ellenük fordíthatta saját honfitársaikat is. A merényletek többnyire kiválasztott célpontok: „árulók”, esetleg helyi politikai ellenségek ellen irányultak. Az omaghi merényletet az ĺr Köztársasági Hadseregből kivált szakadár radikálisok követték el, de a tömeggyilkosság miatti felháborodás még ezt a szervezetet is arra kényszerítette, hogy „tűzszünetet” hirdessen.

A „hagyományos” nyugat-európai nacionalista terrorcsoportok egy-egy népcsoport, illetve területi egység függetlenségét, illetve autonómiáját tűzték zászlajukra. Ez volt a hajdani dél-tiroli csoportok célja is. Végül is nem lehet tudni, hogy a magasfeszültségű villamos vezetékek elleni robbantások, avagy az osztrák kormány következetes tárgyalási álláspontja késztette az olasz kormányt arra, hogy ne akadályozza az autonómia megvalósítását a tartományban.

Az arab vonal

A hatvanas-hetvenes években változott a kép: az északír majd később a baszk terroristák is gyakorlatilag a hidegháború egyik „frontjává” lettek. Ha titokban is, de élvezték az „antiimperialista szervezeteknek” járó szovjet rokonszenvet és támogatást. A segítséget – fegyverek, kiképzés, pénz és menedék formájában – többször a Szovjetunió arab szövetségesein keresztül kapták. Az arab vonalat elsősorban Kadhafi Líbiája, Háfez Asszad Szíriája, Dél-Jemen, illetve a különböző palesztin szervezetek valósították meg. Ez utóbbiak libanoni kiképzőtáboraikat bocsátották ír és baszk elvbarátaik rendelkezésére.

Az arab vonal továbbra is jelen van az európai terror működtetésében. A csütörtöki madridi vérengzést a spanyol hatóságok ugyan az ETA-nak tulajdonították, azonban más szakértők az al-Kaidát vélik felfedezni a merényletekben. Mindenesetre ez az akció sokkal inkább viseli magán Oszama bin Laden tervezőinek keze nyomát, mint a korábbi spanyolországi merényletek tervezőiét.

Az arab vonal, azaz a különböző muzulmán fundamentalista terrorszervezetek, végig jelen voltak a kilencvenes évek szinte valamennyi hasonló európai eseményében. Elsősorban a balkáni háborúkban és a kaukázusi posztszovjet belharcokban. A boszniai és koszovói harcok nyomán a Balkánon is megjelentek az Afganisztánban kiképzett arab harcosok, s a harcos dzsiádista szervezetek immár bosnyák és albán utánpótlásra is számíthatnak.

A csecsen bomba

Az elhúzódó csecsen háborúk kiterjesztése az európai Oroszországra nem mehetett volna végbe az al-Kaidától és hasonlóktól kapott pénz, kiképzés és káderek nélkül. Erről moszkvai tudósítónk számol be: A február eleji moszkvai metrórobbantás véres brutalitása újra az első oldalas hírek közé repítette a kisebb-nagyobb megszakításokkal immár több mint egy évtizede tartó csecsen konfliktust. 1999 októberében Jelcin Putyint nevezte ki kormányfővé, aki a nyári moszkvai házrobbantások megtorlásaként megindította a második csecsen háborút. Az orosz csapatok néhány hónap alatt lerohanták Csecsenföldet, de – mint azt az ismétlődő csecsen akciók is mutatják – teljes mértékben ellenőrizni máig nem tudják. Sőt, az elmúlt években gyakorlatilag az orosz főváros is frontvárossá változott. A terrortámadások rendszeresen ismétlődnek: 2000 augusztusában a Puskin téri aluljáróban, 2003 nyarán a tusinói repülőtéren tartott koncert bejáratánál, decemberben a Kremltől alig 150 méterre lévő Nacional szállónál robbantottak a szakadárok. 2002 októberében pedig a világ egyenes adásban nézhette végig a moszkvai színházfoglalás drámáját.

A Nord-Ost színház tragédiája elemi erővel döbbentette rá az orosz társadalmat, hogy igazi rendezést csak politikai eszközökkel lehet elérni. Érezve a társadalmi nyomást, a Kreml a kiutat a tavaly márciusi csecsenföldi népszavazásban, majd októberi elnökválasztásban vélte megtalálni. A hivatalos orosz logika abból indult ki, hogy a központilag manipulált referendummal és választással a népakarat mintegy megerősítette a szakadár köztársaság Oroszországhoz tartozását, és így a csecsenkérdést – legalábbis papíron – lezártnak minősítették. A februári moszkvai metrómerénylet azonban „csattanósan” nyomatékosította, hogy egy-két, kérdéses legitimitású referendum kevés a csecsenföldi politikai bomba hatástalanításához.

A februári metrórobbantás azonban – akárcsak Tusino, vagy a színházfoglalás – nemcsak orosz, hanem csecsen szempontból is tragédia. Az ilyen akciók csak arra jók, hogy még az eddiginél is kilátástalanabb helyzetbe sodorják az orosz-csecsen viszonyt.

A titokzatos AZF

Franciaország különösen érzékeny a szomszédos Spanyolországban zajló eseményekre. Már csak azért is, mert több helyi szeparatista szervezet is aktív az országban, amelyek időnként merényletekkel is hallatnak magukról. Nemcsak a madridi merényletsorozat kegyetlensége és a „saját baszkok” miatt váltottak ki különleges figyelmet a madridi pokolgépes akciók, Franciaországban, hanem azért is, mert egy magát AZF-csoportnak nevező rejtélyes szervezet éppen ezekben a napokban kezdett el vonatrobbantásokkal fenyegetőzni. Az AZF-ről a nyomozók egyelőre nagyon keveset tudnak, és inkább zsarolási akciónak látják a fenyegetést – de nyilván nem zárható ki teljesen az sem, hogy a háttérben valamilyen terrorszervezet tartja a szálakat.

Franciaország egyébként az algériai terroristák által elkövetett emlékezetes 1995-ös párizsi metrórobbantási sorozat óta viszonylag kevés véres terrorcselekménynek volt a színhelye. A helyi terrorszervezetek közül a korzikai szeparatisták adnak a leggyakrabban hírt magukról. Ezek „történelmi” vezetői azonban vagy börtönben ülnek, vagy belső leszámolások áldozatai lettek. A korzikai robbantások egyik sajátossága, hogy általában létesítmények ellen irányulnak és a legutóbbi években csak viszonylag kevés emberáldozattal jártak. A breton szeparatisták akciói jórészt eljelentéktelenedtek az utóbbi időkben – a robbantásokkal próbálkozó apró breton csoportokat sorra felmorzsolta a rendőrség. Egyik legismertebb kommandójuk tagjainak a bírósági pere éppen e napokban zajlik Párizsban.