Elásták a csatabárdot

Pretoria. Több mint egy évszázaddal azután, hogy az egykori brit gyarmati hatalom megfosztotta trónjától királyukat, vérbe fojtotta lázadásukat és elűzte az amaHlubikat földjeikről, ez a kis dél-afrikai törzs elásta a csatabárdot és megbékélt hajdani ellenfelével. A KwaZulu-Natal tartományban lezajlott szertartáson a brit kormány küldötte elismerte, hogy az elődök nagy kárt okoztak a kis közösségnek.

„Nagyon boldogok vagyunk, ez nagy nap számunkra” – jelentette ki a héten megrendezett szertartáson Langalibalele herceg, az 1889-ben a britek börtönében meghalt amaHlubi király szépunokája. A királyt azért csukták le, mert a 19. század végén, az angol–zulu háború idején népével fellázadt a gyarmati hatalom ellen.

A ceremóniára a törzs területén, a Drakenberg hegyekben került sor. „Népünk azt tartja, hogy uralkodóink haláluk után is mutatják számunkra az utat” – mondta őséről szólva Langalibalele. „Fogságban azonban nem létezhet uralkodó. Ezért volt fontos számunkra, hogy kiszabadítsuk szellemét, és így tovább irányíthassa népét.”

Ann Grant, Nagy-Britannia dél-afrikai nagykövete elismerte, maga sem tudta, milyen fontos az elhunyt király rabláncainak feloldozása. A törzs több ezer tagja tapsolt és örömujjongásban tört ki, amikor a nagykövet átadta a királyság jelképeit, a trónt, a leopárdbőr főfödőt és a királyi pálcát a hercegnek, akit immár II. Langalibalele királynak hívnak.

A hegyekben élő, mintegy tízezer amaHlubi szemében ez azt jelentette, hogy a britek immár elismerik királyuk fennhatóságát. Az 1818-ban született I. Langalibalele népe szemében félisten volt, aki természetfölötti erővel bírt. A dél-afrikai kormány négy éve visszaadott a törzsnek 8 ezer hektárnyi területet azon a földön, ahonnan a britek űzték el elődeiket. A brit kormány kötelezettséget vállalt az amaHlubik gazdasági fejlődésének támogatására. A törzs a zulu egyik nyelvjárását beszéli, de tagjai szerint eredete más, több évszázaddal ezelőtt a Kongó folyó térségéből vándoroltak mai területükre.