Egy fekete csillag tündöklése és bukása

Három nappal azután, hogy az amerikai vágtázónő meggyónta doppingvétkét, a sydneyi ezredfordulós játékok hőse visszaadta három olimpiai aranyát és két bronzérmét is. De ez nem gesztus volt, hanem kényszer. „Beleegyezését adta” abba, hogy 2000. szeptember elsejéig visszamenőleg töröljék minden eredményét, s elfogadta a kétéves eltiltást is.

Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, röhög a májam... De min? Azon, amiről röviddel azután, hogy szeptember 13-án megérkeztem Sydneybe, előbb csak a jobban informáltak, később az egész újságírósereg suttogott, aztán egyesek hangosabban is szót emeltek? De hiába: bizonyíték híján nincs, és akkor sem volt bűnös. Illetve akadt: prédának odadobták Marion Jones akkor soros, bocsánat, első férjét: C. J. Huntert (később az ugyancsak botrányba keveredett százas világcsúcstartó Tim Montgomeryvel élt és szült neki gyereket, idén februárban Obadele Thompson barbadosi vágtázóhoz ment férjez). Marion lesütött szemmel ült a sajtószobában, s halkan csak azt ismételgette, neki semmi köze az egészhez.

Neki a hős szerepét szánták

Igen, akkor más volt a dolga. Neki akkor a hős szerepét szánták. S ezt ugyan némi szépséghibával – az öt aranyból csak három lett fényes, kettő csak bronzként csillogott –, de teljesítette.

Hol voltak azok, akik akkor ujjongtak, szinte transzba jöttek már attól a tudattól is, hogy ez a rendkívüli képességű csodasprinter, aki talán nem is egy egykori hús-vér kosaras, hanem egy távoli bolygóról érkezett hercegnő, aki varázserővel rendelkezik, s legyőzhetetlen? Hol voltak, akik kitalálták, akik világraszóló reklámot vertek annak, hogy ő lesz az, aki bearanyozza, feledhetetlenné varázsolja a milleneumi játékokat. Lehetséges, hogy az olimpiai és atlétikai pápák semmit nem sejtettek az egészből?

A szent ügy nevében higgyük el nekik?

Vagy inkább nem akarták tudomásul venni a valóságot, hogy ne rontsák az üzletet? De az sem kizárt, hogy nagyon is tájékozottak voltak – mint egyébként sok esetben volt ez a gyakorlat –, csak pontosan az előbb említett oknál fogva, a millióktól megszédülve hallgattak, ködösítettek, sőt, talán még rosszabb: ők maguk döntöttek úgy, a szent ügy nevében ez is megbocsátható?

Emlékszem, amikor Sydneyben a sajtóközpontban ülve „fülest” kaptunk. Megkérdeztem Robert Hartmannt, a doppingtémában egyik legjártasabb német kollégát, néhányan összedugtuk a fejünket, de valamivel később már nyílt titok lett az egész. Maga a NOB doppinggal foglalkozó alelnöke, Thomas Bach azzal vádolta az amerikaiakat, hogy e téren csődöt mondtak. Kiderült, hogy C. J. Huntert, Marion férjét az olimpia évében négyszer tesztelték pozitívan, de csak a játékok közvetlen kezdete előtt robbant a bomba. Akkor arról szólt a fáma, hogy további 15 atlétát is doppingon kaptak, de az amerikaiak mindet eltussolták.

Templom egere

Az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) emberei október nyolcadikán reggel Marion Jones austini (Texas) házában összepakolták az érmeket, s távoztak. „Tettük, amit kellett – nyilatkozta az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának (USOC) elnöke, Peter Ueberroth. – A csalót elkaptuk, az érmek nálunk vannak, s visszaadjuk a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak.”

A NOB és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) szabályai szerint a doppingvétkes sportolótól nyolc évre visszamenőleg elkobozható az érem, törölhetők annak eredményei. Ez azt jelenti, hogy Jones esetében az 1999-es és 2001-es öt világbajnoki érem, köztük három arany is... Az 1997-es athéni vb-n szerzett két titulusát viszont megtarthatja. S marad a világ második leggyorsabb hölgye, mivel a legjobb eredményeit sem törlik, lévén, hogy azokat mind 1998-ban érte el: száz méteren 10,65 mp, kétszázon 21,62, távolugrásban 731 cm. Egyébként kilenc esztendeje 38 atlétikai versenyen állt rajthoz, és ebből 37-et meg is nyert.

Az IAAF szabálykönyve azt is kimondja, hogy a doppingoló versenyzőtől vissza kell követelni a pénz- és rajtdíjakat is. A USOC képviselői azt nyilatkozták, be fogják hajtani a pénzt, ami az amerikai sajtó szerint nem lesz könnyű, mert a 31 éves atlétanő, aki egykor milliókat kasszírozott (80 ezer dollárnál alább egy-egy versenyen nem adta!), anyagi gondokkal küzd. Júniusban azt vallotta, kétezer dollár az egész készpénze, s el kellett adnia két és fél millió dolláros – és a kosárlegenda Michael Jordanéval szomszédos – villáját az észak-karolinai Chapel Hillben. Hová lettek a milliók? „Én is szeretném tudni – mondta akkor. – Számlákra, ügyvédre, egy csomó apróságra, hogy úgy éljek, ahogy eddig.”

Mégsem lenmagolajat nyelt!

Marion Jones a New York-i kerületi bíróság előtt is megerősítette, amit a The Washington Post által közölt, s a családtagjainak és közeli barátainak írt levélében elismert: hazudott, amikor korábban azt állította, soha nem használt doppingszereket. A sportoló a taláros testületnek azt mondta, „a tiszta” néven elhíresült szteroidokat tartalmazó szert korábbi edzőjétől, Trevor Grahamtől, akitől 2001 augusztusában megvált, kapta 1999-től két éven át, de a tréner neki csak annyit mondott az anyagról, táplálék-kiegészítőket tartalmazó lenmagolaj.

A 2003-as THG-botrány kirobbanása után doppinggyanúba keveredett sztáratléta mindeddig kitartóan tagadta, hogy tiltott szerekkel érte volna el eredményeit. Most annyiban módosította akkori vallomását, hogy „csak 2002-ben jött rá, mit is kapott Grahamtől”. Hogy a bonyodalom még nagyobb legyen, az egyébként a „tiszta” nevű szert az a Victor Conte vezette BALCO-laboratórium készítette, amelyet éppen Trevor Graham buktatott le 2003-ban, amikor elküldött egy mintát az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynökségének az addig kimutathatatlan THG-ből, a BALCO „csúcstermékéből”. Az akkor vezetett eljárás során Conte elmondta, Jones az egyik állandó ügyfele volt, és ő személyesen is látta, amikor injekcióval fecskendezte be magának a doppingszert. De akkor EPO-ról és növekedési hormonról volt szó, nem THG-ről. Egyébként ugyanezt állította Marion első férje, a súlylökő C. J. Hunter is. Egyébként a nandrolon, amelyet nála találtak, méghozzá olyan mértékben, ami egy lónak is sok, is a BALCO-tól származott.

Pikáns, pikáns...

Marion Jones a világ bocsánatáért esedezett, visszaadta aranyait. Azokat más kapja. De vajon az új tulajdonost megilleti-e? A dolog pikantériája, hogy a százméteres vágta sydneyi bajnoka az a görög Ekaterina Tanu lesz, akinek a 2004-es athéni olimpia előtti botránya az egész világot lázba hozta. Az ezüstérmes négy évvel később egy motorbalesetre hivatkozva elbliccelte a doppingvizsgálatot, és bár 2000-es visszaélésére nincs bizonyíték, visszás az utólagos előléptetése. S hogy még érdekesebb legyen az egész: a bronzérmet az a most épp szlovén színekben versenyző jamaikai nagymama, azaz Marlene Ottey vághatja zsebre, akinek ugyancsak nem tiszta a múltja. Ebből is látni, mennyire nem könnyű doppingügyekben szűzies lelket találni. Gondoljunk csak a sportvilág első hírhedtté vált csillagára, Ben Johnsonra. Az ő szöuli aranyát az a minden idők legnagyobb atlétájává kikiáltott Carl Lewis kapta, akiről évekkel később kiderült, hogy 1988-ban, a játékok előtt többször is doppingon kapták...

Impozáns doppinglista

A Jamaikából származó Trevor Graham edző vétkes atlétáinak száma ezzel tízre emelkedett. Prominens a lista, rajta több olimpiai bajnok és világcsúcstartó is van.

Amerikaiak

Marion Jones 3x olimpiai (Sydney) és 5x világbajnok, az elhunyt világrekorder Griffith mögött minden idők második leggyorsabb hölgye), a BALCO laboratóriumtól kapta a THG-t és az EPO-t.

Tim Montgomery százas világrekorder (9,78), még a BALCO-botrány során tiltották el.

Justin Gatlin Athén olimpiai bajnoka, lebukásáig százas világcsúcstartó (9,77).

Dennis Mitchell 1992-ben 4x100-on olimpiai bajnok, 100 m-en: 3. 1998-ban bukott le, tesztoszteront találtak nála.

Jerome Young 2000-ben Sydneyben olimpiai bajnok 4x100-on, 1999-ben nandrolont mutatott tesztje.

Alvin Harrison ugyancsak a sydneyi váltó tagja, 2004-ben EPO és más doppingszerek miatt tiltották el.

Calvin Harrison Alvin ikertestvére 2003-ban modafinilt találtak nála.

Michelle Collins 2003 fedett pályás világbajnoka néhány hónapra rá EPO és THG miatt bukott le.

C. J. Hunter Jones első férje, Graham táborában az egyetlen nem vágtázó, 1999 súlylökő világbajnoka, 2000-ben négyszer is pozitív volt doppingtesztje (nadrolon).

Jamaikai

Patrick Jarrett 2001-ben ő volt az egyetlen, aki az olimpiai bajnok Greent legyőzte, utána bukott le (sztanozolol).

Börtön hamis tanúzásért

Marion Jones bevallotta, hogy a BALCO-ügyben hazudott a bíróságon. Már ezért három hónapos börtön járna neki. Mindezt még megtetőzte: hazudott, amikor tagadta, hogy volt élettársa, a THG-botrány kapcsán eltiltott Tim Montgomery adott neki egy 25 000 dollárról szóló csekket. Gyermeke apját, Montgomeryt doppingbotránya mellett hamis, illetve lopott csekkekkel szerzett több millió dolláros csalással is vádolják, és Jones ennek az ügynek a nyomozása során nem mondott igazat a kérdéses csekkről. Ilyen esetben akár öt évre is rács mögé dughatják...