De jó a tábor, az erdei tábor

A pionírtáborok megszűntek, iskolai táborból is kevés van, ráadásul majdnem minden nagymama dolgozik. Ugyan vonzóbbnál vonzóbb üdüléseket kínálnak a speciális utazási irodák, de ezek legföljebb nyolc–tíznaposak, ráadásul egyik sem olcsó. Van Harry Potter-tábor, vadnyugati tábor, tininyár, táncparti, Artúr király birodalma, reality show, GO DeeJay, hosszan sorolhatnánk, hol mindenütt és milyen szórakozással tölthetnek 7–16 éves gyerekek nyolc–tíz napot. Sajnos, ehhez nem elég három dolog, mint a háborúhoz, a pénz, pénz és a pénz. Ennél több kell. Fontos, hogy a gyerek akarjon táborba menni. Mert tarthatunk neki éjszakába nyúló előadásokat arról, milyen szép és jó a tábori élet, ha ő nem szeretne mintamókus lenni fenn a fán. Még több gondot okozhatnak a szülők. Az aggódó édesanya, aki retteg, jaj, Istenem, mi lesz a gyerekkel nélkülem, biztosan nem mossa meg minden este a fülét, nem találja a fogkeféjét, nem kapja kedvenc ételeit, szomjazni fog, napszúrást kap, megfázik, agyoncsípik a rovarok, senki sem ad neki puszit éjszakára. Pedig sok szempontból hasznos lehet a táborozás. A gyerek nem unatkozik, nem a számítógép előtt ül egész álló nap, hanem kint van a jó levegőn, sportol, játszik, mozog, önállóbb lesz, kénytelen egyedül öltözködni, rendet rakni maga után, főleg, ha a szobája szívesen nyerné meg a pontversenyt és a vele járó tortát, nem szöszmötölhet, mert lekési a reggelit, és nincs éjszakába nyúló tévézés, mert másnap kelni kell, vár a program.

Egyéni dolog, hogy kit hány éves korában küldhetnek táborba. Ha a gyereknek jó emlékei maradtak az erdei óvodából vagy iskolából, esetleg ismerősökkel megy, az elsősnek sem okoz gondot megválni a családi fészektől. De az első tábor ne legyen túl hosszú, ám legalább egy hétig tartson. A háromhetes sátortáborokat a tizenévesek értékelik igazán.

A gyerekek félnek az ismeretlentől. Nem árt, ha az első táborozást ismerős pedagógus vezeti, vagy ha osztálytársak is részt vesznek rajta. Nem elég egy katalógusból kiválasztani egy időpontot, amikor a szülők nem tudnak a gyerekkel lenni, és megkeresni hozzá egy helyszínt. Ha már ismeretlenbe utazik, legalább a program keltse föl az érdeklődését, s örömmel készülődhessen.

Abban biztosak lehetünk, hogy a legflegmább táborozónak is hiányzik a családja, a megszokott környezete. Persze, van, aki ezt lépten-nyomon szülei tudtára adja, naponta keserves lapokat küldözget, szélsőséges esetben azzal a szöveggel, hogy azonnal menjenek érte – rossz a koszt, rosszak a szobatársak, még rosszabb a táborvezető. Ilyenkor fölösleges pánikolni, telefonálni kell – nem a gyereknek!!! – a táborvezetőnek, vele kell megbeszélni, milyen gondja-baja lehet a gyereknek, s hogyan lehetne orvosolni, hogy ne menjen el a kedve egy életre a táborozástól. A legideálisabb az olyan tábor, ahol gazdag programmal egész nap lefoglalják a gyerekeket, hogy ne legyen idejük unalmukban szomorkodni. Arról viszont a szülők ne feledkezzenek meg, hogy a csomagba bekerüljön a gyerek kedvenc játéka, mindegy, mi, egy darabka otthon és a legkedvesebb mesekönyve.

Manapság a legtöbb családban mindenkinek van mobil telefonja, amit tanév közben a gyerek irányítására, ellenőrzésére használnak. Hogy vigyen-e a táborba is mobilt? Jobb, ha nem engedjük. Elveszhet, megrongálódhat. Ha mégis visz, elegendő, ha megérkezéskor küld egy sms-t, esetleg a táborozás közepén, végül már csak hazainduláskor. Az sem praktikus, ha a szülők folytonosan telefonálgatnak, ezzel megzavarhatják a gyereket, de olykor-olykor elalvás előtt jót tehet egy két-hárommondatos telefonálás.

A telefonálásnál is fontosabb, hogy a gyerek néha kapjon otthonról képeslapot, a nagyobbacska levelet.

A csomagokkal bonyolultabb a helyzet, a táborok többségében tiltják. Megronthatja a kapcsolatot a gyerekek közt, ha valakivel megosztja a csomag tartalmát, a többiek irigykednek, ha senkinek sem ad semmiből, kiközösítik.

Két gyerek egy tábor, vagy két gyerek két tábor? Néhány szakember kifejezetten ellenzi, hogy a testvéreket ugyanabba a táborba küldjék. Az azonos tábor választásának megvan az előnye is, figyelnek egymásra, talán nem érzik magukat annyira elanyátlanodva, a nagyobbik felügyel a kisebbikre, ám a kisebbik folyton a nagyobbik nyakán lóg, ráadásul nem kerülnek olyan helyzetbe, amelyet otthonról nem ismernek. Mindkettőnek jót tesz, ha egy-két hetet külön töltenek, a nagyobbiknak több szabadság jut, a kisebbik némi önállóságot tanul.

Jó előkészítő lehet egy igazi, távoli táborozásra a városi napközi, elsősorban azoknak a gyerekeknek, akik nehezen viselik, hogy nincsenek szüleikkel, ahová reggel beviszik a gyereket, nap közben ellátják programmal, délután pedig érte mennek, így otthon is van, meg nem is. (g)