Csak hatévesen jöttem rá, hogy lehet rosszul is főzni

Lacza Gergely pedagógus, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének elnöke, az Expired Passport, a Groove Machine és az alá’ szolgálya zenekarok dobosa.

Mivel édesanyám és anyai nagymamám is – akinél pici gyermekkorom nagy részét töltöttem – kiválóan főznek, sose volt gond azzal, mi legyen a menü. Anyuka és a mama főztje akkor mindenek felett állt, így először csak hatévesen, a suli étkezdéjében jöttem rá, hogy lehet rosszul is főzni... Apám is jól főz, bár néha sokat kísérletezik, és ez általában nem válik előnyére, viszont vannak ételek, amiket mesteri szakértelemmel készít, ilyen pl. a rakott káposzta, a babgulyás, a gombapaprikás. Mostanában a vasárnapi ebédet gyakran fogyasztom a barátnőmnél, a legújabb gasztronómiai élményeim elsősorban oda kötődnek. Soha nem ettem még olyan fantasztikus húsvéti füstölt sonkát, mint ott. A húsfélék közül a szárnyasokat kedvelem a legjobban, volt időszak, amikor disznó és marhahúst szinte nem is fogyasztottam. A rántott csirkemell és a töltött pulykamell a kedvencem, de a sült csirke vagy kacsa is jöhet. Sok mindenkivel ellentétben nem vetem meg a főzeléket sem, készüljön az (zöld)babból, krumpliból, tökből, kelből. Az egzotikus ízeket is szeretem, a kínai, a mexikói és az olasz konyha is a kedvenceim közé tartozik. Ami a köreteket illeti, inkább burgonyapárti vagyok – legyen az sült, hasáb, héjában főtt vagy püré, természetesen az ételnek megfelelően. Főleg az egészben kirántott folyami uszonyosokat kedvelem, a jókai malom büféjében például kiválóan készítik, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Legkorábbi gasztronómiai emlékeim közé tartozik, amikor – talán tízéves lehettem – szüleimmel az egyik távoli rokonunkhoz látogattunk. Anyuék alig hittek a szemüknek, amikor a tűzhelyen egy egész tepsi libamájat pillantottak meg. Noszogattak is, hogy egyek belőle, mert ilyen mennyei ételt biztos nem fogok enni egy jó darabig. Én meg az istennek sem akartam megkóstolni, mert akkoriban még nemigen szerettem a számomra ismeretlen konyhák főztjét. Azóta tudom, kulináris baklövést követtem el, mert azóta sem volt alkalmam olyan libamájat kóstolni – talán annak is köszönhetően, hogy a családom kiirtotta az étrendből a hizlalt szárnyasokat, mondván, egészségtelen – ha nem számítom, hogy a tavalyi pozsonyi karácsonyi vásár forgatagában végre libamájas laskát ehettem.

Enni nagyon szeretek, főzni nemigen tudok, viszont van egy aránylag egyszerű recept (anyué), amit én is el tudnék készíteni, ha nagyon kellenne. Az egyik nagy kedvencemről, a paprikás rakott filéről van szó. (he)

Paprikás rakott filé

Hozzávalók: 1 tégla mélyhűtött halfilé, tej, olaj, pirospaprika, kecsap, paradicsom, paprika, hagyma, fokhagyma, só, bors.

Elkészítése:

A halfilét még félig fagyottan szeletekre vágjuk, rövid időre tejbe áztatjuk. Egy kiolajozott tepsi aljára hagymakarikákat rakunk, jó bőven. Utána ráhelyezzük a halszeleteket, amelyeket étolajjal locsolunk meg, megszórunk pirospaprikával, borssal, teszünk rá kecsapot, rászórjuk a maradék hagymakarikákat, az 1-2 gerezd felaprított fokhagymát, a felvágott paprikát és paradicsomot, majd a maradék tejjel leöntjük és sütőben lassú tűzön sütjük vagy húsz percig. Egyszerű étel, kiadós és nagyon finom, s még egy gyerek is el tudja készíteni, mert nem lehet elrontani. A köret lehet burgonya vagy rizs. Én főtt krumplival, vagy krumplipürével szeretem a leginkább.