Bécsben már teljesen ismeretlen a lakásgond

Beosztásom nagyjából megfelel a budapesti vagy a pozsonyi főépítészének, ha az elnevezés eltér is ettől. Bécs város építészeti igazgatóságát vezetem, ami négy, különböző feladatú tervezési főosztály munkájának irányításával és koordinálásával jár.

Milyen szerepük van Bécs fejlődésében?

Az első (MA 18-ként ismert) részleg feladata az általános fejlesztési terv kidolgozása. Itt dől el, a város mely területein lehet és kell építeni, hol marad a zöldfelület, milyen koncepció szerint alakítjuk a közlekedést, a földalatti fejlesztését. Ilyen nagy általános koncepciót tízévenként dolgozunk ki, a következő éppen most esedékes. Ebben új szempontok érvényesülnek: az Európai Unió bővítése kihat Bécsre, közép-európai központ szerepünk fontosabb és nehezebben megvalósítható cél. Másrészt a már konkrétan működő Bécs–Pozsony–Győr régió is befolyásolja fejlesztési terveinket, no meg az, hogy Bécs gazdasági telephely jellegét erősítenünk kell. A korábbi fejlesztési tervek szempontjai egészen mások voltak: 1984-ben a felújítások, a városközpont állagmegóvása s a főváros vonzerejének növelése volt az elsődleges cél – ekkor ugyanis alaposan csökkent Bécs állandó lakossága. 1994-ben már a bővítés volt a feladat, a városperem minél célszerűbb beépítése, közelebb hozatala a központhoz. Nyolcvanötezer lakás épült, köztük sok jutott szociális szempontból rászorultaknak, és ma elmondhatjuk: Bécsben nincs lakásgond. Most itt az új kihívás: élni a kibővült Európa nyújtotta esélyekkel, s elhárítani az esetleges hátrányokat.

Az előző tízéves terv teljes egészében megvalósult?

Igen, ez lényegében elmondható. Ezt az általános és igen nagy vonalakban kidolgozott tervet a két másik alosztályon töltik meg tartalommal, ott dolgozzák ki a részletes rendezési terveket, eldöntve, lakást vagy irodát, esetleg kereskedelmi központot érdemes-e az érintett helyen építeni. A beépítési terv már azt is meghatározza, hogy az adott épület milyen magas lehet. A harmadik alosztály dolga a jogi feltételek megteremtése. Az érintett kerület lakói 4-6 héten át véleményezhetik a tervet, azután ötleteiket, kifogásaikat munkatársaink értékelik, ha lehet, beépítik. A végső tervet a fővárosi önkormányzat hagyja jóvá megfelelő előzetes egyeztetés után, amely lehetőséget ad a használható ötletek felhasználására. A negyedik alosztály a városképpel, az építészeti szempontokkal, az építési engedélyek kiadásával foglalkozik. A legfontosabb szempont a bontási tilalom, amely az úgynevezett védett övezetben alapszabály. De ugyanígy a magas házak építése is a kényes témák közé tartozik.

Hogyan osztják meg a feladatot a műemlékvédelmi hatósággal?

A műemlékvédelem országos hatáskör, és egy-egy épületre szól, mi az összképet tekintjük. Emellett szövevényes rendeletek szabják meg, mikor melyik hatóság az illetékes. A műemlékek listája is egyre bővül, felújításuk, karbantartásuk, esetleges átalakításuk a műemlékvédelem dolga, ámbár a hatáskörök gyakran erősen egybeesnek.

Manapság a legnagyobb vitát az Albertina új bejárati tetőszerkezete váltja ki. Sokan vélik úgy, hogy a nemrég felújított klasszicista palota furcsa, ugródeszkához hasonlatos bejárati teteje, a Soravia Wing rontja nemcsak a palota, hanem az egész belvárosi rész látképét is. Erre nem vonatkozott a műemlékvédelmi előírás?

A bejárati rész, a mozgólépcső és a lift vadonatúj építkezésnek minősült, s a mi hatáskörünkbe tartozott. Emellett a tervről nemzetközi zsűri döntött szabályos pályázati eljárásban. A neves építészek Hans Hollein tervét választották, s ezt mi tiszteletben tartjuk. Tény, hogy az eredeti terv a végül nagy késéssel átadott építménytől eltért, kecsesebb volt, mert más anyagból tervezték. Az igen bonyolult előállítás folyamatában derült ki, hogy az eredeti elképzelés csak más anyagból valósítható meg, s ettől testesebb a tető. Az engedélyezett tervnek azonban megfelel.

Szóval nem képzelhető el, hogy lebontatják?

Nem, szó sincs erről. Bármennyire szép is Bécs történelmi városmagja, nem építkezhetünk úgy, mint ahogyan azt évszázadokkal ezelőtt tették, haladni kell a korral, fejlődni. Tucatjával van példa arra, hogy a bécsiek valósággal fellázadtak egy-egy terv ellen, majd később megszerették, és ma már büszkék rá. Ilyen a Haas-ház a Stephansdommal szemben: valóságos istenkáromlásnak tartották a csupa üveg modern épületet. Aztán felfedezték, milyen egyedülálló látvány, ahogy a templom tükröződik a modern ház ablakában, s az épület már egyáltalán nem kelt ellenérzéseket, belesimult a tér képébe.

A belvárosban mégis akadt olyan építkezés, amelyet a hatóságok leállítottak. Az Ambassador szállodát, a Neuer Markt egyik épületét a tulajdonos tetőtér-beépítéssel akarta „megfejelni” – csakúgy, mint ahogyan az igen sok belvárosi ház esetében ma olyan nagy divat. A hatóság leállította az építkezést.

Az engedélyhez és a belvárosi magassághatárhoz képest 82 centiméterrel lett volna magasabb ez az emeletráépítés. A kivitelező azzal érvelt ugyan, hogy várakozáson felüli problémát okozott a gépészeti megoldás, az ilyen magasságtúllépést azonban semmiképpen sem engedhettük meg. Az építkezést leállítottuk, a terveket átdolgozták, s most már nincs akadálya, hogy a szálloda újabb szobákkal egészüljön ki.

Ugyanezt tervezi a patinás Sacher Szálloda. Máris nagy a felhördülés, szabad-e átalakítani ezt a történelmi épületet. És sokan kifogásolják az Albertinával átellenben, a Hofburg melletti fura, üvegkalitka formájú ráépítést is.

A Hotel Sacher nem műemlék, ha az építési szabálynak megfelelő a terv, nem lesz akadálya. Ami pedig a másik említett építkezést illeti, a terv – még ha a látvány nem szokványos is – megfelel az előírásoknak, az üvegtető, amely alatt luxuslakások lesznek, nem magasabb a megengedettnél – nincs tehát ok az engedélyt megtagadni csak azért, mert merészebb a megszokottnál, s nem mindenkinek tetszik.

A Duna-csatorna túlsó oldalán egymás után nőnek ki a földből a toronyházak, a maga idején, húsz évvel ezelőtt a lakosság által ugyancsak elutasított Kongresszusi Központ környékén felhőkarcoló-város kezd kialakulni. Ez is vita tárgya?

Ezekre a toronyházakra szintén vonatkozik magasságkorlátozás. És a már említett elv, miszerint Bécsnek fejlődnie kell. Az épületek egyébként kicsit sem zavarják a város képét, korszerűek, és megfelelnek a célnak: legtöbbjük irodaház, ám van, ahol lakásokat is kialakítottak.

Nem mindegyik terv vált azonban valóra. A Wien Mitte, a harmadik kerület érzékeny közlekedési csomópontja, a repülőtéri járatok, vasút és metró találkozási pontja, amit maga a polgármester nevezett szégyenfoltnak. Mégis, az UNESCO közbenjárására kénytelenek voltak elvetni az ottani felhőkarcolótervet.

Való igaz, tizenkét évvel ezelőtt kezdődött el a tervezés, nem volt egyszerű. Megfelelő beruházók bevonásával alakult ki végre az összesen négy toronyépületet és az új pályaudvar-épületet magában foglaló terv. Az UNESCO a Bécs belvárosának megítélt világörökség része cím visszavonását helyezte kilátásba, ha a 90 méternél is magasabb tornyok megépülnek. Azzal érvelt, hogy a tornyok zavarják azt a belvárosi látképet, amelyet Canaletto olasz festő 1760-ban a Belvedere magaslatáról megfestett, s amely etalonnak tekinthető. A tornyokból a tervezők valamennyit levettek, ez azonban kevésnek bizonyult.

Ez azért inkább vesztett csata, hiszen most újabb évekre kitolódik a megoldás.

Ahogy vesszük. Az eredeti terv nem tűnt gazdaságosnak, sőt kivitelezhetőnek, különösen az átalakítgatások után. A már elkészült új terv lényegesen jobb befektetésnek látszik, szóval nem minden az időtényező, különösen nem ilyen fontos beruházásnál. Ha a most körvonalazódó új terv megvalósul, akkor a csatát megnyerhetjük.

Ebben az esetben nem a lakosság döntött. Volt már olyan, hogy a bécsiek kifogásai miatt meghiúsult valamilyen terv?

A múzeumi negyed ugyancsak évtizedes huzavona és hatalmas viták közepette épült fel. Eredetileg szerepelt a tervekben egy úgynevezett Olvasótorony, valamiféle irodalmi központ, amely messze az egész együttes fölé emelkedett volna. A lakossági tiltakozás nyomán a tervet elhagytuk – igaz, még mindig megvan a lehetőség utólagos pótlására. Másrészt ez sem volt valami gazdaságos ötlet.

Említette, hogy az Európai Unió bővítése kihat a távlati tervekre. Mennyiben?

Már a határnyitásnak is megvolt a maga hatása. A kilencvenes évek elejétől együttműködési szerződések kötnek a szomszédos országok fővárosaihoz, s átadjuk tapasztalatainkat, például az építészetre, városfejlesztésre vonatkozó közösségi jogok és alkalmazásuk tekintetében. Ezen túlmenően azonban ajánlatos jobban összpontosítani a regionális területfejlesztésre, a Pozsony és Bécs földrajzi közelségéből adódó lehetőségek kihasználására vagy az ősszel létrejött Bécs–Pozsony–Győr transznacionális régió esélyeinek figyelembevételére. A közös projekteknek, közlekedési, kulturális kezdeményezéseknek nagyobb lehet az esélyük: Brüsszel kedveli az ilyen megoldásokat.

Bécs, 2004. május