Álmodjunk többet, s akkor talán rátalálunk az igazságra!

William Blake (1757–1827) korának egyik leghíresebb festője és költője volt, aki nagyon gyakran hivatkozott az álmaira ihlető forrásként. Egyik portréja alá ezt írta: „A férfi, aki Blake-et álmában megtanította festeni.”

Graham Greene (1904–1991) gyakran az álmoktól várta írói problémáinak megoldását. „Ha valamilyen gondom volt az írással, akkor elalvás előtt végigolvastam a napi penzumot, s amikor felébredtem rátaláltam a megoldásra. Feltehetőleg álmomban jöttem rá, de az álmot reggelre elfelejtettem.”

Sok zeneszerző, köztük Paul McCartney, Billy Joel és még Beethoven is álmaiból merített inspirációt művei megkomponálásához. Ezek az álmok időnként melódiát tartalmaztak, más esetekben dalszöveget.

Srinivasa Ramanujan (1887– 1920) indiai matematikus azzal sokkolta cambridge-i kollégáit, hogy azt állította, zseniális megoldásait álmában Namakkal hindu isten sugallta neki.

Friedrich Kekulé (1829–1896), a genti egyetem kémia professzora azt állította, hogy megálmodta a benzolmolekulák szerkezetét. Egy kongresszuson kijelentette: „Álmodjunk többet, uraim, s akkor talán rátalálunk az igazságra.”

Frankenstein figurája először az alkotó Mary Shelly álmában jelent meg.

Elias Howe, a varrógép feltalálója 1884-ben sokat kísérletezett a varrógép megalkotásával. Álmában egyszer egy kőkorszaki törzsben találta magát, lándzsákat rázogató vademberekkel körbevéve. A lándzsák hegyének közelében egy-egy lyukat fedezett fel. Mikor felébredt, ráeszmélt hogy ez a megoldás a régóta megoldatlan konstrukciós problémára: a varrógép tűjének a hegyénél kell elhelyezni a fonalat vezető lyukat. (hd, lt)