Alaptétel a hitelesség

Finn Kydland és Edward PrescottReuters-felvéteHa a gazdaságpolitika nem kötelezi el magát jó előre egy meghatározott döntéssorozat mellett, akkor később a megfelelő, kívánatos döntések nem születnek meg. Ezért fordulhat elő például, hogy gazdaságok inflációs csapdába kerülnek, miközben a monetáris politika célja az árstabilitás megvalósítása. Nagyon leegyszerűsítve ez a lényege az idei díjazottak munkásságának. Ezt ismerte el a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, amely a svéd jegybank Alfred Nobel közgazdasági emlékdíját ítélte oda közösen írt, 1977-ben, illetve 1982-ben publikált alapművéért a norvég Finn Kydlandnak (60 éves) és az amerikai Edward Prescottnak (63).

A várakozások gazdaságpolitikai, illetve a különböző gazdasági tényezőknek az üzleti ciklusra gyakorolt hatását elemezték új szemszögből, olyan modelleket kidolgozva, amelyek alátámasztották a történelmi adatsorokból kiszűrhető összefüggéseket. Egészen a hetvenes évekig a keynes-i hagyomány, a nagy világválság lenyomata érvényesült a teóriákban: a közgazdászok az üzleti ciklusokat kizárólag keresleti szempontból vizsgálták, tehát azt figyelték, hogyan változnak a vállalati beruházások és a háztartások fogyasztási kiadásai. Nem vált a kutatás tárgyává azonban maga a politika, amely a gyakorlatban megvalósult. A hetvenes években tarthatatlan lett a helyzet, mert a nyugati gazdaságok zöme stagflációval – magas munkanélküliséggel és inflációval – küszködött. Egyértelműen kiderült, hogy a gazdasági ingadozásokat nem csupán az említett keresleti, hanem a kínálati tényezők is befolyásolják. Például az emelkedő olajárak.

Az 1977-ben publikált első közös cikkében Kydland és Prescott lényegében annak a Philips-görbének nevezett divatos elméletnek eredt a nyomába, amely szerint magasabb infláció mellett csökkenthető a munkanélküliség. A gyakorlat azonban ezt erőteljesen megkérdőjelezte. A két közgazdász bemutatta, hogy azok a gazdasági döntéshozók, akik nem tudják elkötelezni magukat jó előre a megfelelő intézkedések mellett, gyakran olyan politikát követnek, amely serkenti az inflációt, miközben a cél éppen az alacsony áremelkedési ütem elérése. A szaknyelv ezt a jelenséget időbeli inkonzisztenciaként ismeri. Ez lényegében azt jelenti, hogy ha a gazdaságpolitika eltér a meghirdetett pályától, akkor hiteltelenné válik, s a kívánt cél helyett annak ellentéte valósul meg. A kinyilatkoztatott politika ugyanis kialakítja a vállalatok és a háztartások várakozását, s meghatározza magatartásukat. A gazdaságpolitika felülvizsgálatának következményeként a helyzet ezt követően rosszabb lesz, mint ha a döntéshozóknak eleve kevesebb befolyásuk lett volna a gazdaságpolitika irányvonalára.

Ez a megközelítés alkalmazható a monetáris politikára is. Ha kialakulnak az alacsony inflációs és béremelési várakozások, visszatekintve a döntéshozók úgy gondolják, magasabb infláció mellett a munkanélküliség apadhatott volna. A hitelesség elvesztése nyomán azonban a gazdaság inflációs csapdába kerül, gyorsul az infláció, de nem lesz kevesebb állástalan. Ugyanez igaz az adózásra is. Ha a kormány például beruházási adókedvezményt ígér, majd a beruházás megvalósulása után azt visszavonja, hogy növelje adóbevételeit. Az időbeli inkonzisztencia megfigyelése és leírása számtalan újabb kutatást vont maga után. De ez vezetett például a független jegybankok létrehozásához is. A felismerés, hogy hosszú távú, nem változtatható szabályokat kell alkotni, végül az intézmények reformját hozta magával, hiszen önmagában a rugalmatlan szabályozás megakadályozhatja a válaszadást a sokkokra.

Második cikkük az üzleti ciklusokat írta le. Szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy a hosszú távú, technológiai fejlődés által generált növekedés elemzését el kell választani a beruházások és a fogyasztás változásai által vezérelt rövid távú ingadozások vizsgálatától. Kydland és Prescott éppen azt nézte meg, hogy a rövid távú hatások hogyan érintik a termelékenység növekedését. Azt bizonyították be, hogy gazdasági fluktuációt okozhatnak a kínálati tényezők is, tehát például az olajárak vagy a romló termelékenységi mutatók. Az üzleti ciklusok elemzése az ötvenes-hatvanas években a fogyasztás, beruházás, GDP és infláció variációira épült, míg a hetvenes évek viharos mozgásai új módszereket követeltek.