A tudás ne menjen vakációra

Diákok önfeledt heteit hozza a nyár, minden szépségével és veszélyével. Olyannal is, amivel kevesen számolnak, a frissen megszerzett tudás gyors feledésével. Olvasással, a tanultak futólagos felidézésével azonban el is mélyíthetők az ismeretek, s ennek az ősszel kezdődő tanévben nagy hasznát vehetik a tanulók.

A kánikulával ránk köszöntő nyár az iskolások örömére elhozta a várva várt vakációt. Lezárult a tanév, a pihenés, a kikapcsolódás órái következhetnek. A diákok elfeledhetik az iskolai élet mindennapos nyűgét, áldozhatnak az üdülés, a szabadság örömeinek!

Ám ennek az örömteli időszaknak van másik oldala. Sok szó esik a gondokról, a gyermekek felügyeletéről, a serdülőket fenyegető veszélyekről. Szinte naponta felhívják a szülők és tanulók figyelmét a közlekedésbiztonság és az egészségügy szakemberei, a média is, hogy a szabadságérzet mámorában csökken a fiatalok elővigyázatossága, veszélyérzete, feloldódnak a biztonságukat, életüket óvó gátlások.

Kevésbé hallunk arról, hogy a bő két hónapos nyári szünetben a szellemi képességek karbantartását sem szabad elhanyagolni. Ugyanis a vakáció hátterében nem csupán szokás, hagyomány, a jó felnőttek szeretetteljes megértése áll, hanem élettani, pszichológiai szükségszerűségek felismerése. Agyunknak változatos ingereket kell kapnia ahhoz, hogy teljesítőképessége fennmaradjon. A hónapokon keresztül ismétlődő tanuláshoz, a feladatok ellátásához az alkalmazkodás csökkenésével reagál az agy, amihez később feszültség, nyugtalanság, fokozódó türelmetlenség társul. Tehát a kikapcsolódás, a hétköznapi monotónia feloldása, a nyugalom – legalább az év egy részében – élettani pszichés követelmény. A nyári szünet a testi-lelki regenerálódást szolgálja, lehetővé teszi, hogy a diákok ősszel ismét képesek legyenek a következő tanévben a tanulás hosszú próbatételeire.

A diákok azonban ügyeljenek arra, hogy a felhalmozott tudásuk ne vesszen feledésbe! Pihenjenek, de úgy, hogy amit a „szellemi tarisznyába” begyűjtöttek, ne szórják el! Leegyszerűsítve: a pihenés mellett is kell, hogy jusson idő a szellemi energiák ébrentartására, az ismeretek megőrzésére, sőt gazdagítására.

A diák munkája a tanulás, aminek fő eszköze az emlékezőképesség. Ebben több folyamat kapcsolódik össze: elsősorban, amit az ismeretek bevésése jelent, a következő fázis megőrizni és „tárolni” az ismereteket, és végül, hogy amikor szükséges, vissza is tudjuk idézni a tanultakat. Ha a diákok hosszabb időn át nem foglalkoznak azzal, amit a tanév során elsajátítottak, akkor nagy valószínűséggel sok minden kihullik az emlékezetükből. Ez nagy kár, hiszen időt, energiát, fáradságot szántak rá. Ezért tanácsoljuk, hogy a könyvek, a füzetek, jegyzetek a nyári szünetben se lapuljanak a polcon. Célszerű időszakonként, de rendszeresen elővenni azokat, amelyek áttekintése feleleveníti az ismereteket, segíti a bevésést és a megtartást.

A szépirodalom olvasása – a kötelező olvasmányokat is beleértve – a nyári szünetben a kikapcsolódás egyik formája is lehet, ráadásul gazdagítja a szókincset is. A szókincs pedig attól függ, mennyit olvas az ember. Olyan családokban, ahol nem olvasnak, nincs könyv a háznál, nemcsak a szülők, hanem a gyermekek szókincse is szegényes. Igaz, ötezer szó is elegendő ahhoz, hogy megértsük egymást, csakhogy ez csupán egy ötéves gyermek fejlődési szintjének felel meg. Hasznos a televízió, rádió egyes műsorainak tudatos kiválasztása is, például egyes klasszikus művek színházi, illetve filmváltozatainak megtekintése. A vizuális emlékezetűeket különösen segítheti a múzeumok, kiállítások látogatása.

A vakáció nem járhat olyan következménnyel, hogy ősszel az raboljon időt, hogy a kiesett szellemi energiákat pótolják, a széthullott ismeretfoszlányokat összeszedjék. (in)