A sugárzóan sárga fogakért!

December végén végre rászántam magam. Munkába menet reggelente mindig megakadt a tekintetem a hirdetésen, de eleinte drágállottam a dolgot. Ám amikor a táblára rákerült a felirat, hogy akciós áron, már nem tudtam ellenállni. A fogyasztók azon kategóriájába tartozom, akiknek kedvenc jele a százalékjel, akire a leértékelések, árengedmények delejes hatással vannak. Ilyenkor képes vagyok elhitetni magammal, hogy én voltaképpen spórolok, amikor megveszem a századik, immár felesleges melltartót, parfümöt, ajakrúzst. Az a típus vagyok, aki elutazik csak azért Tunéziába, teszem azt, mert last minute út volt, ennyiért nem érdemes itthon maradni. Aki a koponyáját is kicseréltetné, ha valaki kedvező ajánlatot tenne. Ez persze más ügy volt, a teljes fogfehérítés végül is praktikus és végeredményét tekintve esztétikus ügylet, az a pár tízezer forint a hülyének is megéri. Beültem a székbe, kipeckelték a szám, elindultak a dolgok a maguk útján. Két óra múlva villogó fogakkal csengettem ki az így is elég tetemes összeget. És akkor jött a feketeleves. A doktornő leültetett, és elkezdte a mondókáját. Hogy most ugyan minden szép és jó, a világ visszakacag rám, ám ezt a fehérséget őrizgetni, ápolgatni kell. Persze, persze, mondtam, amúgy is háromszor lepedéktelenítem a protkóm naponta… Nem erről van szó, folytatta szigorúan az aszszony. Hanem arról, hogy bizony, a káros szenvedélyeimről le kell mondanom. Mert ugye, az titkolhatatlan, hogy én úgy bűzlök, mint egy hamutartó, és látszik, hogy a kávét, a vörösbort és talán a fekete teát sem vetem meg. Dehogy vetem meg ezeket a dolgokat! Sőt, mondhatni a három legjobb barátomról beszél éppen a doktornő! A bor-kávé-cigi és én remek négyest alkotunk, az isten is egymásnak teremtett minket. Hát ez így nem megy, nevelt a nő. Először is, a vörösbort váltsa fehérre, és a cigit meg a kávét felejtse el örökre. Ha lemond róluk, a fogsora három teljes évig megőrzi jelenlegi állapotát. Ám ha továbbra is eddigi életformáját követi, csak a pénzt dobta ki az ablakon. Legközelebb már nem lesz akciós az ügylet. Hát jó, gondoltam, próbáljuk meg. A szám belsejét úgyis szétszedték a vegyi anyagok, nem volt bennem semmi szenvedély, még káros sem. Egy teljes napig bírtam. Ám már másnap reggel remegtem a kávémért, amit csak délben, már teljesen idegi alapon töltöttem magamba (tényleg töltöttem, semmiképp ne érintse a drága csillogást), a cigit szinte a torkomba tettem, és egy olaszrizlinggel öblítettem a fájdalmamat. Aztán harmadnap már nem ment így tovább. Elmentem a patikába. Vettem fehérítő pasztát, a szinten tartáshoz. Fogkrémet dohányosoknak. Új szájzuhanyt. Lepedékoldó szájvizet. Majd elhűlve az összegen, ami ismét leszökkent a számlámról, vettem egy méregerős cigit, egy üveg vörösbort, és csokival bevont kávészemeket. Ha már bűnözök, legyen édes az a bűn. A doktornő meg majd elcsodálkozik, hogy nekem így is megy ez. Vagy nem. Akkor körbenézek, és biztosan találok egy másik akciót.