90 éve halt meg az űrhajózás orosz úttörője

A Rjazanyhoz közeli Izsevszkoje faluban született 1857. szeptember 17-én lengyel-tatár eredetű nemesi családban, amely zaporozsjei kozákoktól származtatta magát. Kilencéves korában skarlátbetegség miatt szinte teljesen megsüketült, négy évvel később elvesztette az anyját, s a magányos, gátlásos fiú a könyvekhez menekült vigaszért, különösen a matematika és a fizika érdekelte. Testi fogyatékossága miatt rendszeres képzésben nem részesülhetett, tudását szinte teljes egészében autodidakta módon szerezte. Tizenhat éves korától nyomorúságos körülmények között élt Moszkvában, ahol az egyetem felsőfokú matematikai előadásait bádogtölcsérből szerkesztett „hallókürttel” követte nyomon. Apja egy idő után nem tudta már anyagilag támogatni, ezért hazatért, és sok nehézség után 1879-ben letette a tanítói vizsgát.

Ezután a Moszkvához közeli Borovszkban, majd 1892-től Kalugában volt tanító. A világtól elzárt, csendes tanári lakásában kidolgozta a gázok kinetikus elméletét, mit sem tudva arról, hogy ezt James Clerk Maxwell már egy évtizeddel korábban megtette. Miután erről csalódottan értesült, érdeklődése a repülés felé fordult, amely Verne regényei nyomán mindig is izgatta. 1894-ben a madárszerű repülőgépről közzétett írásában a világon elsőként vetette fel egy fémvázas, egyszárnyú repülőgép gondolatát. 1897-ben Oroszországban elsőként épített szélcsatornát aerodinamikai vizsgálatok céljára; támogatás híján a beruházáshoz a családi költségvetésből csípett le pénzeket, csak első sikeres kísérletei után utalt ki neki az Akadémia 470 rubelt.

Ciolkovszkij a rakétarepülés és az űrhajózás elméletére és gyakorlatára vonatkozó legfontosabb eredményeit 1903-1914 között tette közzé. Kimutatta, hogy a világűrben való mozgásra a legalkalmasabb a hatás-ellenhatás elvén, folyékony üzemanyaggal működő rakéta. Bebizonyította, hogy e rakéta segítségével el lehet érni a kozmikus sebességet, eljutott a szökési energia és a szökési sebesség fogalmához, és kidolgozta a rakétamozgás alapegyenletét leíró Ciolkovszkij-képletet, levezette a rakéta mozgástörvényeit. 1929-ben vetette fel a többlépcsős rakéta gondolatát, amellyel elérhető a Föld elhagyásához szükséges sebesség.

A tudóst időközben számos csapás sújtotta: 1902-ben öngyilkos lett a fia, 1908-ban árvíz rombolta le otthonát, kutatásait és repülőgépterveit teljes közöny fogadta. Számottevő támogatásban csak a szovjet hatalom részesítette az akkor már hatvanéves tudóst: 1918-ban az újonnan alapított Szocialista Akadémia tagjává választották, 1924-től a légierő akadémiájának tiszteletbeli tanára volt. 1917 után 18 év alatt 450 publikációja jelent meg, míg korábban csak 133. Eredményei a húszas évektől váltak ismertté külföldön is, s bár egyes rakétaelméleti eredményeit tőle függetlenül mások is levezették, a harmincas évektől elsőségét nem vonták kétségbe.

Ciolkovszkij tudományos munkássága mellett szépirodalommal is foglalkozott, több ötletét elbeszélésben, regényben dolgozta fel. Írt az űrutazás élményéről, űrruhákról, műbolygókról, a Naprendszer meghódításáról. Ő javasolta a folyékony hajtóanyag alkalmazását, a Föld körül keringő űrállomás létesítését, a hosszú időtartamú űrutazásoknál zárt ökológiai rendszer („télikert”) alkalmazását, a súlytalanság kompenzálását az űreszköz forgatásával – ötletei közül több meg is valósult.

Az első űrhajók repülését már nem érhette meg, 1935. szeptember 19-én halt meg Kalugában. Sírján obeliszk áll, amelyet rakéta díszít, egykori faháza a városban ma múzeum. Nevét viseli egy város a távol-keleti Amur vidékén, az 1590. számú kisbolygó és a Hold túlsó oldalának legnagyobb krátere.