Cseh abszurd

Alighanem a derék Švejk is borogatásra szorulna, ha látná a hétvégi csehországi képviselőházi választások eredményeit. 

Hogyha mi itt a szomszédban kiborultunk azon, hogy másfél éve a parlamenti választásokon a szavazatok 15 százalékát olyan rendszerellenes pártok szerezték meg, mint Boris Kolláré és Marian Kotlebáé (az aktuális felmérések szerint jelenleg már minden ötödik szavazó választaná őket), most akár meg is könnyebbülhetnénk, hogy lehetne ez még így se. A bohókás cseheknél ugyanis a szavazatoknak több mint a fele kiszámíthatatlan, nem hagyományos pártokhoz került.

Andrej Babiš győzelmét borítékolni lehetett, ugyanakkor közvetlenül a választások előtt egyes hangok azt rebesgették, már a 25 százalékot is sikerként könyvelheti el a szlovák származású cseh milliárdos. Ehhez képest csak hajszálnyival csusszant 30 százalék alá az ANO, és bár tegnap a legtöbb parlamentbe jutott párt vezetője egyre csak azt bizonygatta, ők ugyan nem lépnek koalícióra a pénzügyi visszaélésekkel gyanúsított Babišsal, láttunk már tájainkon érdekes pálfordulásokat. Hasonló fogadkozásokat hallottunk mi is 2016-ban, a választások után mégis villámgyorsan összeállt Robert Ficóval két addigi ellenzéki erő. A gyakorlatiasság érvei várhatóan Csehországban is felülkerekednek, így aztán sok kétség nem férhet hozzá, hogy Babiš miniszterelnök lesz. Az üzletember „természetesen” a korrupcióellenes harc jelszavával nyerte meg a választásokat, programját emellett némi unió- és migráns-ellenességgel bolondította meg – egyes elemzők ugyanakkor azt állították, az ANO-nak valódi programja nincs is, az ANO valódi programja Babiš túláradó személyisége. Külföldi lapok máris a „cseh Trump”-ként emlegetik, ami persze kézenfekvő párhuzam, és azt mutatja, bár a holland és a francia választások után fellélegezhettünk, hogy a populizmus futótüze elakadt, most ismét lángra kapott egy jókora földterület.

Babiš győzelme ugyanakkor nem minden. A harmadik és negyedik legerősebb párt is rendszerellenes. Előbbi a kalózpártok családjából került ki, amelyek tájainkon nem igazán ismertek, annál inkább viszont tőlünk nyugatra, északnyugatra. A cseh Kalózpárt nyugati testvérpártjaihoz hasonlóan a személyi szabadságjogok védelmét, a könnyű drogok dekriminalizálását stb. szorgalmazza, s ezzel meg is szerezte a városi fiatal liberális szavazók voksait. Ennél meghökkentőbb viszont a morva–japán–koreai származású Tomio Okamura sikere. A karizmatikus Okamura kifejezetten az idegengyűlöletre építette fel pártját, amely a szavazatszámlálás során sokáig a második helyen állt, míg végül – a kalózokkal szoros versenyben – a negyedik helyre esett vissza, de így is csaknem 11 százalékot szerzett, amivel jelentős erővé válik a cseh törvényhozásban, garantálva a szélsőséges hangnem jelenlétét a következő választásokig.

A Denník N a cseh választások előtt egyébként összeállította a legbizarrabb induló pártok listáját. Van köztük olyan is, amelynek a 200 szóból álló (!) nevében benne van az egész programja, elgondolkodtató viszont, hogy a húsz legelképesztőbb párt közül legalább hét nyíltan követeli az EU-ból és a NATO-ból való kilépést, és a migránsok ellen uszít. Mintha 2017-ben ezekkel a jelszavakkal lehetne a legbiztosabb politikai karriert építeni Közép-Kelet-Európában. Ha egy ilyen programhoz egy karizmatikus, jó médiaháttérrel rendelkező személyiséget és nagy vagyont párosítunk, a választási siker garantált. A következmények? Érdemes lesz figyelni a következő években Csehországot, amelyre az elmúlt időszakban a kiváló gazdasági eredmények és az uniós összehasonlításban is alacsony munkanélküliség volt a jellemző. Ezt tették most kockára a csehek rendszerellenes ámokfutásukkal. Elvégre: sranda musí být i kdyby na chleba nebylo.

Ajánló