Identitáskeringő

Vannak tudományos fogalmak, amelyek divatossá válnak. Ilyen a nemzeti identitás, illetve a kettős (nemzeti) identitás. Egyre többen dobálóznak vele, ami nem lenne baj, ha a megfelelő értelemben használnák. De nem így van. 

Azt kérdezi tőlem egy külföldi értelmiségi, miért állítom, hogy a szlovákiai magyarokra nem jellemző a kettős identitás, mikor nekem is az van. Elképedve kérdezem, hogy ezt honnan veszi. Hát egyrészt magyar vagy, feleli, másrészt szlovákul tanítasz, ismered a szlovák filmeket, kötődsz a szlovák kultúrához, vagyis szlovák is vagy. Igen, bizonyos fokig kötődöm a szlovák nyelvhez és kultúrához, mondom, sőt, Szlovákiához is, mert ez a hazám, vagyis minden igaz, kivéve a mondat utolsó részét. Mert nekem csak egy nemzeti identitásom van, a magyar. Az említett fajtájú „kötődés“ nem azonos a nemzeti identitással. 

Egy másik példa. Valaki írja, hogy a romák között elterjedt a kettős identitás, mivel sokan roma származású magyarnak vagy roma származású szlováknak tartják magukat. Így ők egyszerre romák is, meg magyarok (illetve szlovákok) is. Nem értem. A származás a gyökereket jelenti, azt, hogy kik voltak a szüleim. Az identitás önazonosságot jelent, azt, hogy én jelenleg kinek tartom magamat. Akkor beszélhetnénk kettős identitásról, ha roma magyarnak vagy magyar romának, illetve roma szlováknak vagy szlovák romának tartanák magukat. Ez is, meg az is. Egy meg egy az kettő. De valamilyen származású valakinek lenni azt jelzi, hogy az illető magát elsődlegesen vagy teljes egészében már valaki másnak tartja, mint a szülei voltak. Akár a magyar származású szlovákok. Ők sem magyar szlovákok, illetve szlovák magyarok, hanem szlovákok. Csak ez az egy. És a kutatások azt is jelzik, hogy a magyar-szlovák szülőpárok gyermekeinek döntő többsége sem magyar szlovák vagy szlovák magyar, hanem csak szlovák (pedig a kutatásokban mindkettő bevallására van lehetőség). S nemcsak nemzetiségét tekintve, hanem nemzeti identitásában is. Mert a kettő, a nemzetiség és a nemzeti identitás sem ugyanaz. 

Úgy látom, az ilyen „csúsztatások“ teljes mértékben elkenik a nemzeti identitás és a kettős identitás fogalmának lényegét. Arról nem is beszélve, hogy ha egy kifejezésnek több értelmet adunk, akkor az kiüresedik, semmitmondóvá válik. Képzeljük el, hogy amikor valaki a lakat szót használja, almát ért alatta, a másik meg bögrét, a harmadik meg lakatot. Vettem egy kiló lakatot, olyan jó volt, estére el is fogyott, mondaná. A másik meg csodálkozna, hát mindet eltörted? A harmadik meg nem értené, hogy törhet el egy nap alatt annyi lakat, és egyáltalán, minek vesz valaki kilónyi lakatot. 

Ugye, milyen keveredés támadna? Vagy az a jó? 

Ajánló