Eldől, tudunk-e élni az autonómiával

A magyar kisebbségi szervezetek képviselői pénteken megválasztották a Kisebbségi Kulturális Alap szakmai tanácsait. Kilenc tagot választottak, akik három tanácsban, három területen döntenek a magyar kultúrára szánt több mint 4 millió euró sorsáról.

Molnár Norbert, a KKA igazgatója
TASR–felvétel

Igaz, nem teljesen önállóan, az alap igazgatója minden tanácsba még két embert küld, velük kiegészülve 15 tanácstag lesz, de a lényeget ez csak kis mértékben befolyásolja: a szlovákiai magyar kulturális szervezetek – vagy úgy is mondhatjuk, hogy a szlovákiai magyar kisebbség – nagyfokú autonómiát kaptak a Kisebbségi Kulturális Alap létrejöttével.

A következő években dől el, hogyan élünk ezzel a lehetőséggel.

A kezdet biztató. A tagokat 204 szervezet képviselője választotta meg, vagyis a szeptember elején regisztrált 280 szervezet egy része „lemorzsolódott” a regisztrációt követő egy hónap alatt, de figyelembe véve a szlovákiai magyar kulturális életet, látszik, hogy a fontosabb szervezetek részt vettek a választáson. Ez azért fontos, mert ez adja meg a megválasztott tagok legitimációját.

A tanácsoknak ugyanis többnek kell lenniük, mint egyszerű pénzosztó testületnek. A már említett 4 millió euró csak eszköz, amivel befolyásolhatják, meghatározhatják a magyar kulturális élet irányát. Ilyen lehetőséget kisebbségi szervezetek képviselői által megválasztott testület eddig még nem kapott, a szervezetek eddig nem tudtak külön-külön – de kerekasztal köré ülve sem – olyan stratégiát alkotni, amit el tudtak volna fogadtatni a szlovák többséggel, és meg tudtak volna valósítani.

Ez nem történik meg automatikusan a kinevezéssel, ezt a szerepet ki kell vívniuk maguknak. És nemcsak a kulturális szervezetek, a kulturális élet képviselői körében, hanem a szlovákiai magyarság körében. A tanácsok feladata lesz megmutatni azt is, hogy a kultúra nemcsak a kultúracsinálóké, hanem a nagyközönségé is. Meg kell azonban találni a határt, az egyensúlyt a széles nagyközönségnek szóló falunapok és a magas színvonalú, de csak szűkebb réteget vonzó művészeti projektek között.

A hagyományőrzés és a progresszív kultúra között. Nem lesz egyszerű feladat az egyes kulturális területek – az írott kultúra, a közművelődési rendezvények és a művészeti projektek – közti egyensúly létrehozása. El kell érni, hogy a támogatásokból megjelent könyvek ne csak a kiadók raktárában porosodjanak, hanem eljussanak az olvasókhoz, hogy a támogatás ne csak a kiadók fennmaradását tegye lehetővé, hanem a szerzők, írók, költők, fordítók, illusztrátorok stb. anyagi megbecsülése is javuljon.

A következő hónapokban, években válik el, tudunk-e mit kezdeni az autonómiával – legalább a kultúra területén –, tudjuk-e jobban szervezni a kultúrát, hatékonyabban irányítani, megfelelőbben elosztani a támogatást. Csak egy egyszerű példa: ha nem tudja elérni az alap, hogy a pályázati rendszer gyorsabb legyen, a támogatásokat ne az év végén kapják meg a szervezetek, akkor kudarcot vall. Bizonyítania kell a transzparencia területén is, átláthatóbbá kell válnia a döntési folyamatnak, átláthatóbban kell kezelni a közpénzt annál, ahogyan ez történt – igaz, hullámzó transzparencia mellett – a korábbi időszakban.

Nem lesz könnyű feladat, hiszen a döntésekkel érdekek sérülnek majd. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy emellett a 4 millió euró mellett további milliók érkeznek – jobbára ellenőrizetlenül és a nyilvánosság számára átláthatatlanul – a magyar kultúrára Magyarországról.

A feladatokat és a veszélyeket sokáig lehetne sorolni, de az alap egyik legfontosabb fegyvere és esélye a nyilvánosság. Rendkívül fontos lesz a kommunikáció, ezen múlik ugyanis, hogy a tanácsok képesek lesznek-e megjeleníteni magukat a szlovákiai magyar kultúrát irányító, szervező testületekként. A három tanács 15 tagjának ugyanis ezt kell elérnie.

Ajánló