Un petit souvenir

Mivel összerakhatók és szétszedhetők, a fatemplomok nemcsak praktikusak, migrációra is képesek. Ez egyáltalán nem szokatlan jelenség, amelynek legkülönösebb példája azonban a „keleti végek” helyett a „nyugati végeken” található.

Ez a petříni parkban álló fatemplom esete, amely szétszedve és összerakva megelőzte az ikea és a legnyugatibb csücsökben gyártott csehszlovák csoda, az szétszedhető eska biciklik korát is. 
A templomot eredetileg a 17. sz. második felében építették egy ruszin faluban, a Munkács melletti Nagylucskában. A görög ­ka­tolikus hitközség azonban 1793-ban eladta a gazdagabb Fagyalosnak. Így hát darabjaira szedték a templomot, majd új helyén pontosan összerakták. A falu, tehát az új tulajdonosok köza­karatának megfelelve azonban 1929-ben szuvenírként Prága városának ado­mányozták, mondván, a Re­publika központjában is legyen egy rendes görög katolikus templom, majd szerényen megbújik a hatalmas angyalkás barokk vagy tornyocskás gótikus katolikus templomok mellett. Památka na Podkarpatskou Rus. Hadd lássák azok a furcsa nyelvű fővárosi népek, hogy a nyomor is emel pompás katedrálisokat! Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a községnek ekkor már „rendes”, falazott temploma volt… 
 
A templomot így másodszor is szétszedték, megszámozták a darabjait, amelyekkel négy vagont telepakolva kezdetét vette az utazás. Az újraösszerakás pontosságát személyesen a medvedovcei pap felügyelte. Az átadásra a Kár­pátalját Csehszlovákiának „jutta­tó” (ajándékozó?) saint-germaini békeszerződés tízéves évfordulóján a népviseletbe öltözött medvedovceiek és Anton Beskid kormányzó jelenlétében került sor. A templom új helyén a Nép­rajzi Múzeum gyűjteményét gaz­dagította. 2008-ban a Cseh és Szlovák Pravoszláv (tehát a román) Egyház használatára bocsájtották, hétfőnként és vasárnaponként román és cseh liturgia van. 
 
A szuvenír ősikea-szentély, így ha némileg más környezetben (eredetileg Erdős Kárpátok), némileg más felekezet által, némileg más nyelven is (eredetileg egyházi szláv), de ma is eredeti rendeltetése szerint szolgálja az Úr dicsőségét. Slava Isusu Christu!
 
S ha már souvenir, hát elég vigyázó szemeteket Párizsra vetni – a Concorde térre. Máig itt áll a Luxori templom bejárata előtti két obeliszk egyike, s a rajta lévő párizsi szmogtól megszürkült hieroglifák itt hirdetik máig II. Ramszesz évezredes dicsőségét. A két obeliszket a nagylucskai fatemplom utazása előtt éppen száz évvel, 1829-ben ajándékozta Franciaországnak Muhammad Ali, Egyiptom alkirálya – ám csak öt évire érkezett meg a Lajos Fülöp által kijelölt Place de la Concorde-ra. Mondván, ennyi rom birtokában a régi pogányok két obeliszkje úgysem fog hiányozni, adjuk hát a fetisiszta európaiaknak. Un petit souvenir d’Égypte!  
 
A Keleti-Kárpátok használatból kiszorult fatemplomainak Csehországba és az egyiptomi obeliszkek Európai városokba való korabeli „migrációi” inkább divatnak minősíthetők, mint párját ritkító jelenségnek. Mindkét esetben az ajándékozás a szimbolikus politika aktusa, sőt, speciális esete. (A szuvenír – vö: souvenir: emlék, emlékezés, emléktárgy, ajándéktárgy.) A periféria ajándéka a centrumban azonban pillanatnyi, s élő emlék helyett elfeledett emlékké válik. Egyszerűbben, a szuvenír otthon elveszíti a varázsát. Torzóvá válik, érthetetlenné, a pillanatnyi érdeklődés után a közöny tárgyává. 
 
A másik obeliszk Egyiptomban maradt, hála az utazás technikai nehézségének és főképp költségességének. Mitterand elnök 1990-ben visszaadományozta az otthon maradt obeliszket Egyiptom né­pének. Így máig fél pár obeliszk díszíti a luxori templom bejáratát. A Concorde téren pedig a közlekedés zajában, a turisták vakujától villogva párját siratja egy obeliszk. 
 
Száz Pál

Ajánló