Pofátlanul sok

Úgy tűnik, van az a pénz, amit el lehet lopni, s van, amelyet már veszélyes lenyúlni. 

Sikerdíj
Ľubomír Kotrha karikatúrája

Van olyan módszer, amellyel el lehet tüntetni a forrásokat, s van, amit nem lehet lenyomni az emberek torkán. Most egy ilyet láthatunk.

Radomír Bžánról szeptemberig senki sem hallott. Élte a jól kereső ügyvédek unalmas életét, amíg ki nem derült, hogy egyetlen ügyért annyit kaszál, amennyibe korábban kormánykoalíciók remegtek bele.

Elsőre úgy tűnt, hogy az ezerszer használt séma szerint folytatódik a történet. Tagadás, ködösítés, kis ejnye-bejnye, eltelik pár nap, s ha nem múlik ki magától a sztori, elővesznek egy álproblémát. De a botrány nem akart kihűlni. A koalíciónak pedig lépnie kellett. Nem is egyet, egymás után többet is, s a történetnek még nincs vége.

Miért fújt visszavonulót a Smer, amikor ennél sokkal problémásabb ügyekben körömszakadtáig védte embereit (lásd a Kaliňák-ügyeket)? Mert a sztori pofonegyszerű és a hétköznapi emberek számára is értelmezhető.

Nem kell bonyolult sémákat rajzolni arról, ki kinek a barátja, az a barát milyen cégeken keresztül hányféle adót csalt el, majd kinek mit és milyen bonyolult módon adott el, hogy a nyereség egy részét a politikus vagy a párt kasszájába csurgassa. A sztori faék egyszerűségű: van egy ügyvédi iroda, amely megbízást kap az államtól a bősi vízi erőmű ügyében. A pert megnyeri az állam, amely a szerződésre hivatkozva 60–70 millió eurós sikerdíjat kész átutalni az ügyvédi irodának. „Micsoda? – teszi fel a kérdést ezen a ponton az állampolgár. – Egy nyamvadt bírósági perért 60–70 millió eurót, régi pénzben számolva kétmilliárd koronát? Elment a miniszterek esze?”

Igen, néha így működik a politika. Ami komplikált, legyen társadalmilag bármilyen súlyos jelenség, nehezebben válik botránnyá, mint a tükörsima történetek. Láthattuk ezt a CT-botránynál is. Pavol Paška számlájára sok zűrös ügy volt írható, ám végül egy szinte „filléres” ügybe bukott bele.

Ebben a kontextusban kell értelmezni a Smer kapkodó reakcióit, meghátrálását is. Nem arról van tehát szó, hogy a kormánykoalíció pártjai érzékenyebbek lettek a korrupciós ügyekre, sem arról, hogy a közvéleménynél betelt a pohár (az sokaknál már régen túlcsordult). Egyszerűen más ez az ügy, és a társadalmi hangulatot rendszeresen szondázó Smer belátta: itt nem mehet el a falig, engednie kell, különben jelentős károkat szenved. A hátrálást megkönnyíti az is, hogy az ügynek aligha lehetnek büntetőjogi következményei, s nem érintett benne egyetlen nagy hal sem. Így Ficóék első körben belengethették, hogy jelentősen megvágják az ügyvéd sikerdíját, majd miután látták, a közvélemény számára a 17 millió euró is pofátlanul nagy összeg egy melóért, még tovább mentek. Jelen állás szerint repül az illetékes állami szerv vezetősége, és talán a szerződést is eltörlik.

Radomír Bžán majdnem sokkal gazdagabb lett, mint eddig, ám ismerve a rendszert, nem kell attól tartania, hogy elvtársai ne kárpótolnák később. Csak akkor majd vélhetőleg jobban fognak ügyelni a részletekre. Éppen ezért nekünk is még inkább résen kell lennünk. 

Ajánló