Bácsi, van borja?

Ezt kérdezték bizonyos mátyusföldi rockerek a 90-es évek vége felé, az egyik Érsekújvár melletti faluban, a helyi rockfesztiválra igyekezve, egy kapuban a házigazdától. 

Valamit kaptak is, ha jól emlékszem az eset kimenetelére, kétliteres műanyag flakonokban. Akkoriban a kétliteres műanyag flakonba töltött bor még a minőség garanciájának is számíthatott valamelyest, hiszen biztos lehetett a fogyasztó, hogy házi bort fogyaszt, nem üzletit. A házi pedig biztosan jobb. Azóta sok évjárat termése lefolyt a lakosság torkán, egyesek pedig már (magunkat is beleértve) azt saccolgatják, milyen borokra számíthatunk majd a 2017-es címkézésű palackok bontogatásakor. Csontszáraz nyarunk volt, a minimálisnál is kevesebb esővel, a Duna–Garam és Ipoly vonzáskörzetében tavaszi fagyokkal, Komárom és Érsekújvár környékén a nyár közepén jéggel. A tavaszi fagyok nem tettek különösebb kárt a Kis-Kárpátok és Tokaj szőlőiben, így ott tavasz végére már a fürtöket számolhatták a gazdák, míg a fagyok sújtotta régiókban a másodhajtások túléléséért drukkoltak. Amit viszont meg lehet köszönni 2017-nek, hogy a tavalyi lisztharmat-, és a különösen erős tavalyi peronoszpóranyomás nem volt tapasztalható: több régióban sikerült egyetlenegy permetezés nélkül megvédeni a termést (pontosabban hagyni, hogy a szőlő megvédje magát), persze csak a megfelelő fekvésekben. Mindezen tényezők eredőjeként gyakorlatilag két héttel korábban lehetett elkezdeni a szüretet, és koncentrált ízű szőlő kerülhetett a présházakba. A korai fajták egyértelműen az idei év nyertesei lesznek, de még az olyan késői érésű fajtánál is, mint az olaszrizling, déli fekvésekből húsz feletti cukorfokú szőlőt tudtak szüretelni szeptember közepén. Az utána induló esős hét okozott csak néhány helyen szomorúságot, hiszen a présházak, feldolgozók kapacitásai nem tudták mindenhol betermelni az összes szőlőt, így az extraktok felhígultak, és beállt a rothadásveszély.

Messzemenő tanulságokat levonni persze még nem lehet, hiszen a tökéletesnek kikiáltott 2015-ös évjáratban is születtek kimondottan unalmas borok, és az elátkozott 2010-esből és 2014-esből is akad még a polcokon palack, amelyik megéri a pénzét, jó értelemben. Minden bor sosem lesz jó, mondta egy alkalommal Konyári János, a néhány hónapja elhunyt balatonlellei borász. Valaki más pedig azt mondta, hogy nehéz évjáratból nagyobb eséllyel születik izgalmasabb bor. Mi meg azt mondjuk, hogy a borászatok stílusa meg a fogyasztó ízlése dönti majd el, milyen volt a tizenhetes, úgy nagyjából egy év múlva, amikor a fehérek a palackban már szépen megértek, és kikerülnek a pincékből a vörösek is. Mindenesetre úgy tűnik, egyediségből nem lesz hiány 2017 „borjaiban”.

Ajánló