Felügyelet és iskola

Kedves Szülő! Szeretnée, ha gyereke (szeme fénye) az ön távollétében is biztonságban és állandó felügyelet alatt lenne? Szeretné-e megóvni gyerekét (féltett kincsét) minden rá leselkedő veszélytől? 

Illusztrációs felvétel
Képarchívum

Ezekre a kérdésekre a szülők többsége – jó eséllyel – igennel válaszolna. Vajon milyen új dilemmák jelennek meg a legfiatalabbak nevelésében az új felügyeleti módszerek alkalmazásával? 

A modern társadalom kialakulásának egyik alappillére lett a megfigyelés és az ellenőrzés, éppen ezért gyakran felügyeleti társdalomként is hivatkoznak rá. Az elmúlt néhány év(tized) során alaposan fölpörgött a felügyeleti technikák elterjedése, különösen szembeötlő ezen a területen a 2001. szeptember 11. utáni őrült tempó. A terrortámadást követően a biztonságpolitikai szempontok és a hálózati társadalom gyors kialakulása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a mindenütt jelenlévő és integrált megfigyelés kora köszöntsön be. Ezek a változások az egyik legszigorúbban ellenőrzött és felügyelt korcsoportot, az iskolaköteles gyerekekét sem kerülték el. 

Ha egy idegen városba érkezünk, valószínűleg könnyen ki tudjuk szúrni azokat az intézményeket, amelyekben az elkülönítés, az elkerítés, az ellenőrzés fontos szerepet kap: ezek közé tartoznak például a kórházak, a börtönök és az iskolák is. Az iskola régóta az ellenőrzés és felügyelet kitüntetett helye. A jelenlét és hiányzás folyamatos vezetése, a feleltetés és számonkérés, a magaviselet értékelése, a tér és idő fölparcellázása stb. mind ezt a célt szolgálják – úgy vélem, sokunknak vannak kellemetlen emlékei ezekből az évekből. Mi történik azonban a magánszférával, a privát léttel ebben az életkorban? Vajon mennyi szabadság illeti meg a diákokat? 

Meg kell jegyezni, hogy az ellenőrzés gyakorlata, annak engedélyezése kultúránként és társadalmanként eltérően alakult ki. Ma sem Argosz, a százszemű óriás a pedellus az iskolákban, hanem az információs társadalmak oktatási intézményeiben az egyik legelterjedtebb ellenőrzési forma a térfigyelő kamerák és rendszerek alkalmazása. Az Egyesült Királyságban a középiskolák körülbelül 85 százaléka tartja szemmel a diákjait ily módon. Arra hivatkozva, hogy meg kell védeni a diákjainkat, néhány intézményben a mosdókat és az öltözőket is bekamerázták. Másutt az osztályteremben helyeztek el webkamerát, és be is mikrofonozták a termet, hogy a tanár teljesítményét is követni tudják. Milyen változást idéz elő ez a megfigyelői helyzet, hozzá lehet ehhez szokni? Közismert, hogy a megfigyelés alatt lévők viselkedése és reakciója megváltozik. Az Egyesült Államokban, egy minnesotai iskolában már 1999-ben bevezették az ujjlenyomat-azonosító rendszert, melyet később számos ország követett. Röviddel ezután az Egyesült Királyság tíz iskolájában kísérleti jelleggel bevezették az arcfelismerő szoftvert, állítólag a késést és az iskolakerülést próbálták ellenőrizni. 

Sőt, több helyen ezt megfejelték a ruhára helyezett mikrocsippel, így a szülők is nyomon követhették a gyerekük mozgását az iskola területén. A biometrikus azonosítók adatait az intézmény a szülőkkel is megosztja, például az iskolai büfében vagy étkezdében vásárolt (készpénz nélkül) kajáról a My Nutrikids rendszer heti értesítőt küld a szülőknek. Nincs többé titokban elfogyasztott csokiszelet vagy kóla! 

Az ellenőrzés alá vont csoportok közül a gyerekeket a legkönnyebb felügyelni, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak. Noha az új felügyelet legújabb technológiái rendelkezésre állnak, mégis úgy gondolom, hogy csak roppant körültekintéssel és óvatossággal kezdhetjük meg alkalmazásukat, ugyanis nem tudhatjuk, hogyan viszonyul majd a demokratikus értékekhez később egy szigorúan megfigyelt generáció. 

Ajánló