Bugár Béla: Remélem, csak figyelmetlenség

Őszinte érdeklődéssel olvastam Dušan Mikušovič írásátt a Denník N napilapban, amelyben arról ír, vajon Beszterce után Nyitra kerül-e sorra, miért pánikolnak a nácik miatt, és hogy a nyitrai „jobboldaliak“ miért fontolgatják egy régi smeres megválasztását.  

Somogyi Tibor felvétele

Érdeklődéssel olvastam, mert írásában az ún. „nagy magyarellenes koalíciók“ hosszan tartó időszakát is elemezte. Helyenként pontosan, másutt kissé alulinformáltan. Örülök, hogy a cikkben leírta, hogy „a magyarkártya eltűnt“. Nem írta ugyan, hogy részben a Hídnak köszönhetően, de tényleg nincs szükségünk arra, hogy bárki is dicsérjen minket. Az a lényeg, hogy ott, ahol régebben minden etnikai alapon dőlt el, már nincs jelen ez a feszültség.

A nyitrai állapotokat értékeli, ahol a nacionalista tendenciák sajnos sosem mentek ritkaságszámba. A megye jellegéből kifolyólag sohasem volt hiány pellengérre állítható „ellenségből“. Régebben a magyarokkal, a romákkal, legújabban a Land Rover vendégmunkásaival lehet riogatni. Jól látható, hogy Mikušovič úr riportalanya alaposan feltérképezte a helyzetet ebben a városban. Ezért volt őszinte az érdeklődésem a cikk iránt.

Egészen addig a, amíg el nem olvastam az alcímet, ami a náciellenes elemzésnek hirtelen más olvasatot adott. Így szólt: „Akkor ki? Belica, Uhrík, Greššo vagy egy magyar?“ Igen, így. És ebben a pillanatban az egész írás értelmét vesztette. Ha egy, évek óta jobboldali-liberális lapokban publikáló, belpolitikával foglalkozó újságírónak ilyen szinten van az érzékenysége, akkor nincs miről beszélnünk?

Higgyék el, tényleg nem szeretnék kampányolni mellette. De, szerkesztő úr, annak a bizonyos magyarnak neve is van. Farkas Ivánnak hívják, ennek az országnak az állampolgára és magyar nemzetiségű. Itt él, itt adózik, és évek óta aktív az önkormányzati politikában. Nem szívesen írok ilyet, de rejtett nacionalizmusra gyanakszom. Hogy ez valóban így van-e, annak megítélését az olvasóra bízom. De ha hirtelen egy ilyen érzéketlen, felháborító cím pattan ki a szerző tollából, miért csodálkozunk azokon a nyitraiakon, akik elhiszik, hogy jön majd egy messiás, aki mindenkit elketget, aki más, aki egycsapásra megold minden gondot. És akiket nem érdekel, hogy a nácik, megjelenésük óta még semmilyen konstruktív, kézzelfogható javaslattal sem álltak elő.

Az ilyen megnyilatkozások éppen itt és most meglepőek és érthetetlenek. Szeretném azt hinni, hogy csak a szerkesztő úr pillanatnyi zavaráról és figyelmetlenségéről volt szó. Az említett napilap szerkesztősége nevében is.  

 

Ajánló